Mert így legalább a keményen dolgozó munkavállalók kitűnhetünk a többiek közül.
Köszönjük mindenkinek, aki nem hajlandó pontosabban, precízebben dolgozni a munkahelyén.
Soha nem voltam egy különleges képességű ember, de minden munkahelyemen rövid időn belül kaptam fizetésemelést.
Miért?
Mert a brigád félgőzzel dolgozott vagy csak mismásolta a munkát. Lehet, hogy a főnök nem normális, kibírhatatlan, szőrszálhasogató és még ki tudja mi, de azt észreveszi, ha a beosztottja tisztességesen elvégzi a feladatait és 100%-ot bele tesz.
Ettől még persze nem fognak a nyakadba ugrani, hogy fizetésemeléssel bombázzanak, de ha befutnak a pozitív visszajelzések, akkor már mehetsz kopogtatni a főnök ajtaján.
A vendéglátóipartól kezdve, a szórakoztatóiparon át az építkezésig rengeteg munkahelyen megfordultam és mindenhol ugyanaz a helyzet. Az emberek egy idő után belefásulnak a melóba és visszavesznek a tempóból, a minőségből stb. Teljesen érthető. Inkább tartogatják az energiájukat a szabad idejükre, a családjukra, a vezetőség meg nem tesz semmit a motiválás érdekében.
És itt jön a csapda.
A cégnek mindig van egy kis pénz a tarsolyában, hogy emeljen, de nem fogja nagy dobra verni. Kérni kell. A munkavállaló viszont nem mer kérni, csak várja a sült galambot és ha nem érkezik meg, akkor akarva/akaratlanul is gyengülni kezd a teljesítménye és csak morog az orra alá.
Bárhol is dolgoztam egy éven belül megkaptam az emelést, mert kértem. A rekord 1 hónap volt. Ott öt új embert vett fel a cég, köztünk engem is. Ebből négy hét alatt kettőt elküldtek, a másik kettőnek meg szagos volt a munka, kevésnek tartották a bérüket, úgy hogy csak minimális erőfeszítést áldoztak a feladatukra.
Én is elégedetlen voltam, de nem létezik tökéletes munkahely, úgy hogy dolgoztam szó nélkül, nem késtem, nem lustálkodtam. Ha napközben elkészültem mindennel, akkor kerestem új teendőket, hogy ne legyek haszontalan.
Ez mindenkinek szemet szúr és ki kell használni.
Találtam jobb munkát, megyek
Amikor jönnek az első visszajelzések, de magadtól is fel tudod mérni, hogy többet és jobban dolgozol a kollégáknál, akkor lehet lerohanni a feletteseket. A „találtam jobbat, megyek, ha nem emelnek” duma tíz alkalomból nyolcszor működik. Először úgyis le akarják csapni a labdát: nincs pénz, meg fogja bánni stb. stb., de ezzel nem kell foglalkozni. Kitartás. Ha átlagon felül teljesítettél, akkor jó esélyeid vannak.
A fent említett példánál egy hónapot vártam csak és (szépen!) kértem az emelést, mert tényleg találtam jobban fizető állást. Még aznap behívott az igazgató az irodába, 32%-os emelést ajánlott fel és a maradék két hónap próbaidő helyett határozatlan idejű szerződést, annak minden előnyével. Kezet rá, rögtön elfogadtam.
Máshol tovább tart
Nem minden munkahely egyforma. Egy nagyobb szervezetnél tovább tart, pláne ha sorban állnak kint a jelentkezők a pozíciódra. Ilyenkor több időd és energiád megy rá, de megéri.
Ugyanezzel a habitussal máshol is az emelésre hajtottam, három évig várva türelmesen, de megérte, mert végül középvezetővé léptettek elő. Én voltam a legjobban meglepődve. Azon a helyen a felettesem munkája is hagyott kívánnivalót maga után, évek óta keresték az utódját és én, a beosztottja, tűntem fel nekik alkalmas pótlásnak. Megesik.
Ismételten: nincsenek kiemelkedő képességeim és benyalni sem szeretek (sőt, még sztrájk szervezésben is részt vettem). Csak végzem a dolgom, kicsit jobban, kicsit lelkesebben, mint a többiek. Ők itt a siker kulcsa. Minden kolléga, aki panaszkodik, lustálkodik, késik, vonszolja magát. Ha ők nem lennének, ez a módszer nem működne.
