Amikor a másik fél nem kér a békülésből, a legőszintébb szándék is gyanúsnak tűnik.
Kedves Popszi!
Válófélben vagyunk a feleségemmel. Hogy miért, azt most hagyjuk. Próbáljuk (állítólag) higgadtan, és értelmesen elrendezni a közös dolgokat (anyagiak, gyerekek), és ehhez jelentkeztünk mediálásra, ahol a terapeuta az erőszakmentes kommunikációra tanít minket. Szerintem működik a módszer, csak nem a feleségemen. Kipróbáltam másnál, és ott bevált, de ha vele használom továbbra is minden beszélgetésünk veszekedéssel végződik. Sok a sértettség közöttünk, szerintem mindketten felelősek vagyunk azért, hogy elcsesződött ez a házasság, de ő folyamatosan azt kommunikálja felém, hogy én tehetek mindenről. A mediáláson megértették velem, hogy ez azért van, mert együttérzést vár a feleségem, és megértést, de hiába adom meg neki (úgy, hogy nincs viszonozva sohasem), mindig támad, baszogat, és csak a régi sérelmeiről fossa a szót.
Bemásolok ide egy friss üzenetváltást, az előzmény most mindegy:
Ő: Rájöttem, h nekem ez a kommunikáció azért bizarr, mert úgy érzem, h kamu duma és nincs mögötte érzelem és megértés és csak egy sablon szöveg, ami kötelezően van odaböfögve, amit gyermekkorban megtanitanak nekünk a szüleink és betanuljuk, de nem értünk vele egyet és nem is érezzük úgy mint ahogy mondjuk. Elcsépelt.
Én: Nem kamu. Azért kommunikálok így veled, mert rájöttem, hogy ezzel nem a saját igényeimre koncentrálok, hanem a tiedre. Így jobban rád tudok koncentrálni, arra hogy mit érzel, mire van szükséged, mi bánt, mi fáj, mik a szükségleteid, mik a határaid. Egyszerűen csak nem magamról beszélek végülis, nem akarom a saját sértettségemet hangoztatni.
Ő: De ez nekem nem fasza. az jó, ha nem a saját sertetséged hangzik el, de ez nagyon sablon szöveg. Kb olyan amit a vodafonnál használnak, ha elbasztak valamit. És nem hiszem el.
Én: De én már nem tudom, mit mondjak. Ha így mondom, az szerinted kamu, ha úgy mondom agresszív. 1 megoldás maradt, hogy nem szólalok meg csak bólogatok.
És ezután témát váltottunk a gyerekekre.
Szóval ő így reflektál az erőszakmentes kommunikációra. A terapeuta szerint ez majd javulni fog, szerintem viszont kurvára nem. 7 éve ismerem a feleségem, több párterápián is jártunk még anno, mikor próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, mindegyiket miatta hagytuk abba, mert bosszantotta, hogy legtöbbször csak őt faggatták a pszichológusok… nem csoda, van baj a fejben bőven, de ő azt hitte, hogy majd engem fognak ott szépen ízekre szedni, és megkapja végre a dilidokik áldását a saját érveire. Totál tagadás az egész nő.
A kérdésem az, hogy mit csináljak ebben a helyzetben? Akár szépen kommunikálok, hagyom, hogy elmondja az érzéseit és csak bólogatok, akár beszólok neki, és megvédem magam, neki soha nem jó, amit teszek. Mit lehet kezdeni ezzel így?
Kösz,
Adrián
Kedves Adrián!
Nem tudom, hogy személyesen hogyan használod az erőszakmentes kommunikációt, de a bemásolt beszélgetés alapján jól csinálod. Ahogy látom, te valóban próbálkozol az EMK-val, és törekszel arra, hogy ne támadj vissza, hanem az érzéseire és szükségleteire figyelj. Sokan már idáig sem jutnak el.
Ugyanakkor amit tapasztalsz, az egy gyakori jelenség az EMK alkalmazásának kezdeti szakaszában, különösen, ha a kapcsolatban mély sértettség, bizalmatlanság és elhúzódó sérelmek húzódnak meg. Ilyenkor az egyik fél (jelen esetben a feleséged) gyanakodva vagy elutasítóan reagál a „szelídségre” is, mert:
- nem hisz a másik változásában,
- nem érzi őszintének a kommunikációt, mert a kapcsolat múltjában nem ez volt a jellemző,
- vagy egyszerűen annyi feldolgozatlan sérelmet hordoz, hogy képtelen meghallani bármit, ami nem az ő érzéseinek megerősítése.
Mit tehetsz ebben a helyzetben?
1. Tudd, hogy a viselkedése nem rólad szól.
A feleséged jelenleg nem rád, hanem a saját fájdalmára reagál. Ez nem menti fel, de segít nem visszahúzni a harcba. A „mindenről te tehetsz” típusú vádaskodás legtöbbször a belső tehetetlenség projekciója. Az EMK-ban ez a „sakkban rekedt fájdalom” helyzete.
2. Ne vitázz, ne győzködj, ne védekezz.
Ha valaki nem hisz neked, hiába magyarázod, hogy őszintén gondolod, még inkább bezárkózik. Próbálj meg csak visszatükrözni:
Szóval azt mondod, úgy hat rád ez a stílus, mintha nem lenne benne valódi érzés? Hogy inkább egy betanult szövegnek tűnik?
Nem kell minden alkalommal egyetérteni vele – elég az, ha azt érzi, meg van hallgatva. Ez sokszor jobban oldja a feszültséget, mint bármilyen érv.
3. Tedd egyértelművé a saját határaidat is.
Az EMK nem azt jelenti, hogy bármit el kell viselni. Ha folytonos támadás, becsmérlés, megalázás ér, azt is lehet EMK-módon közölni:
Amikor azt mondod, hogy nem jó, ahogy kommunikálok, azt érzem, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Az a szükségletem, hogy tisztelettel bánjunk egymással, még akkor is, ha fájdalmas dolgokról beszélünk
És: ha semmi nem működik, teljesen rendben van az is, ha rövidre zárod a beszélgetést:
Most azt érzem, hogy nem tudunk előrébb jutni. Szükségem van egy kis szünetre, hogy nyugodtan folytathassuk később
4. Ne a meggyőzést célozd, hanem az elengedést.
A válás érzelmileg olyan, mint egy gyászfolyamat, és nem mindenki tart ott ugyanazon a szinten. Lehet, hogy te már az elfogadás szintjén jársz, ő viszont még haragszik. Ebben az esetben nem az a cél, hogy meggyőzd, hanem hogy tisztességes módon, önazonosan képviseld magad, és lezárd a közös dolgokat.
Mihez kezdj ezzel?
Tedd fel magadnak a kérdést:
Mi az a minimum, amire szükséged van tőle ahhoz, hogy le tudjátok zárni a közös ügyeket – úgy, hogy ne sérülj te vagy a gyerekek?
Ezután:
- Tartsd az EMK kereteit – de ne a kapcsolat megjavítása miatt, hanem a saját méltóságodért és a gyerekeitek biztonságáért.
- Készülj fel arra, hogy lehet, ő nem akar fejlődni ebben. Akkor se menj vissza a régi mintákba – ne rántson le a saját szintjére.
Sok sikert, és kitartás!
