A jótékonykodás, bár kívülről önzetlennek tűnhet, sokszor eszközzé válik a kontroll, az elvárás és a befolyásolás szolgálatában.
Amikor a segítség valójában hatalmi játék
A legújabb pszichológiai kutatások szerint nem minden segítség szól valódi törődésről. Egy 2020-as tanulmány bevezette a patológiás altruizmus fogalmát, amely olyan jótékony viselkedéseket ír le, amelyek mögött önző, neurotikus vagy kontrolláló szándék áll. Az ilyen emberek gyakran nem másért segítenek, mint hogy fontosnak érezzék magukat, elnyerjék mások háláját, vagy fenntartsanak egyfajta erkölcsi fölényt.
A pszichológusok szerint az is gyakori, hogy a segítő fél – tudatosan vagy tudattalanul – olyan módon nyújt támogatást, hogy azzal függőségi viszonyt alakítson ki (Dependency-Oriented Versus Autonomy-Oriented Help: Inferred Motivations and Intergroup Perceptions Behavioral Sciences (MDPI)). Ezt nevezik paternalista segítségnek: amikor valaki úgy segít, hogy a másikat nem önállóságra, hanem még nagyobb kiszolgáltatottságra ösztönzi. Ezzel nemcsak a másik ember szabadságát csorbítja, hanem meg is erősíti saját hatalmi pozícióját.
A szívesség ára: bűntudat és visszaélés
A segítői szerep gyakran jár együtt azzal az érzéssel, hogy elvárhatunk valamit cserébe. A társadalmi normák szerint, ha kapunk valamit, viszonoznunk kell – ezt nevezi a pszichológia reciprocitás elvének. Ezt a természetes reflexet könnyen ki lehet használni. Sokan jószívűségből adnak, majd burkoltan vagy nyíltan elvárják a hálát, a figyelmet, az engedelmességet – vagy akár az elismerést a közösség részéről.
Egy 2023-as kutatás a „sötét oldalt” vizsgálta a családon belüli ajándékozásban (The even darker side of gift-giving: Understanding sustained exploitation in family consumption system
Marketing Theory): sok esetben a folyamatos ajándék vagy támogatás manipulációs eszközzé válik, amivel az egyik fél – például egy szülő – bűntudatot kelt és befolyásolja a másik döntéseit, életét.
Nem mindenki segít tiszta szívből: a segítség, mint önreklám
Bizonyos személyiségjegyek – mint a nárcizmus, machiavellizmus vagy pszichopátia – kifejezetten hajlamosítanak arra, hogy a segítség manipulációs eszköz legyen. Egy friss tanulmány szerint az ilyen emberek gyakran úgy nyújtanak segítséget, hogy közben valójában hatalmat akarnak nyerni, vagy mások fölé akarnak kerülni. Ez nem nyílt agresszió, hanem burkolt, szociális befolyás – épp ezért nehéz felismerni.
Végül nem mehetünk el a látszatjótékonykodás mellett sem. Sokan jótékonykodnak azért, hogy pozitív képet alakítsanak ki magukról, elismerést kapjanak, vagy előnyt szerezzenek társas helyzetekben. Ez a versengő altruizmus jelensége: minél látványosabban segít valaki, annál több tiszteletet, figyelmet és társadalmi tőkét szerezhet. A motiváció itt nem más, mint önérdek és reputációépítés – még ha a tett látszólag nemes is.
A jótékonykodás nem mindig az, aminek látszik. A segítő szándék mögött sokszor kontroll, elvárás, felsőbbrendűség érzete, vagy egyszerű manipuláció húzódik meg. Ez nem jelenti azt, hogy minden segítő ember hátsó szándékoktól vezérelt – de fontos, hogy tudatosítsuk: a segítség lehet eszköz is, nem csak cél.
