Gyakran csak szenzációhajhász hírekből ismerjük ezeket az eseteket, pedig a jelenség háttere összetett.
A szexuális bűncselekmények elkövetőinek megértése kulcsfontosságú a hatékony megelőzés és tájékoztatás szempontjából. Fontos tisztázni, hogy a cél nem a mentségkeresés, hanem a szexuális erőszak mozgatórugóinak bemutatása.
A „szexuális bűnelkövető” fogalma önmagában nem egységes: ide tartoznak a nemi erőszaktevők, gyerekek sérelmére elkövetők, sőt tágabb értelemben mindenki, aki a nemi erkölcs elleni bűncselekményt követ el.
Ez egy heterogén csoport, eltérő motivációkkal és módszerekkel. Az alábbiakban áttekintjük, milyen pszichológiai jellemzők és viselkedési mintázatok figyelhetők meg körükben, milyen motivációk hajtják őket, és hogyan kategorizálhatók a szakirodalom szerint. Ezzel párhuzamosan néhány konkrét eset tanulságait is érintjük, valamint szó esik a lehetséges kezelési irányokról.
Kik a szexuális bűnelkövetők? – Tévhitek és valóság
Nincs egyetlen “profil”: A hétköznapi képzelet hajlamos a szexuális bűnelkövetőt idegen, aberrált „szörnyetegként” ábrázolni. Valójában többségük hétköznapi életet élő ember, akit az áldozat gyakran ismer. Kutatások szerint az összes nemi erőszak kb. 70%-át ismerős vagy rokon követi el, nem pedig ismeretlen támadó. Ez azt jelenti, hogy a bűnelkövető lehet családtag, barát, nevelő vagy bárki, aki a bizalmi körbe tartozik.
Társadalmi hátterük változatos: Bár többségük férfi, szinte minden korosztályból és társadalmi rétegből kikerülhet elkövető. A nők által elkövetett szexuális bűncselekmények ritkák, de léteznek; gyakran más férfi elkövetőkkel együttműködve (pl. bűnsegédként), vagy olyan helyzetekben fordulnak elő, mint a tanár-diák viszony.
A szexuális bűnelkövetők aránya a börtönökben jellemzően a rabok néhány százalékát teszi ki – Magyarországon 2021-ben kb. 5,8% volt az előzetesben lévők és elítéltek között, szemben az európai ~8%-os átlaggal.
Egészségügyi és mentális jellemzők
Sokakban felmerül a kérdés, vajon az ilyen bűncselekményt elkövetők betegek vagy különleges biológiai eltérésekkel bírnak-e. A tudományos vizsgálatok zöme nem talált általános élettani okot: nincs egyedi agyi elváltozás vagy hormonszint, ami a többségüknél kimutatható lenne. A legtöbb szexuális bűnelkövető tisztában van tette jogellenességével, tehát nem beszélhetünk beszámíthatatlanságról.
Ugyanakkor nem ritka köztük bizonyos személyiségzavarok előfordulása – például fokozottan egocentrikus, nárcisztikus vagy antiszociális vonások –, amelyek hozzájárulhatnak az empátia hiányához és az agresszív viselkedéshez.
Összességében a szexuális bűnelkövetők csoportja rendkívül sokszínű, így fontos kerülni az általánosítást: más mozgatórugók és háttértényezők állhatnak egy erőszaktevő, egy pedofil bántalmazó vagy épp egy alkalmi elkövető esetében.
A bűncselekmények motivációi és típusai
Nem a szex a lényeg, hanem a hatalom és agresszió – ez a legfontosabb alapvetés, amelyet a szakértők hangsúlyoznak. Már az 1970-es években Nicholas Groth kriminálpszichológus rámutatott, hogy a nemi erőszak nem a fékezhetetlen vágy eredménye, sokkal inkább az agresszió kifejeződése.
A közkeletű „szexéhes szörnyeteg” mítosza tehát félrevezető. Gyakran a szex csak eszköz a hatalom, a düh vagy a megalázás kifejezésére. Ezt bizonyítja, hogy léteznek olyan szexuális indíttatású bűncselekmények is – például kegyetlen erőszakos cselekmények –, amelyekben minimális a tényleges szexuális elem.
Különböző elkövetőtípusok
Az FBI és más profilalkotók több kategóriát különítenek el a nemi erőszaktevők motivációi alapján. A leggyakrabban hivatkozott tipológiában négy fő típust említenek:
- Hatalomra törő (önbizalom-hiányos) erőszaktevő (bizonyítási kényszeres vagy reassurance típusként is ismert): Az ilyen elkövető a dominanciára törekszik, de fantáziájában azt hiszi, hogy az áldozat valójában élvezi, vagy előbb-utóbb beleegyezik. Általában minimális erőszakot alkalmaz és olyan visszajelzésekre vágyik, amelyek csökkentik saját bizonytalanságát. Az áldozatot sokszor követi, zaklatja utólag is, mivel megerősítésre szorul. Ez a típus a kontroll és saját férfiassága igazolása miatt erőszakol., nem pusztán testi vágyból.
- Hatalomra törő (erőfitogtató) erőszaktevő (az ún. assertív dominancia): Az előzőnél agresszívabb, jogosultságérzettel teli elkövető. Úgy érzi, jár neki a szex, és erővel veszi el, amit akar. Tipikusan kevés empátiát mutat az áldozat szenvedése iránt, de a célja nem kifejezetten annak kínzása, inkább saját uralmának bizonyítása. Ilyen eset például, amikor egy erőszaktevő egy buliban magatehetetlen ismerőst támad meg; tettét gyakran azzal igazolja, hogy „nem is volt komoly” vagy hogy az áldozat „úgysem ellenkezett”.
- Haragvezérelt, bosszúálló erőszaktevő: Itt az indulat és gyűlölet a fő mozgató. Az elkövető az erőszakkal büntetni vagy megalázni akarja az áldozatot, aki sokszor egy nála általánosságban gyűlölt csoportot (pl. nőket, bizonyos életkorú személyeket) jelképez. Az ilyen támadások különösen brutálisak, gyakran hirtelen felindulásból történnek, és nem ritkán aránytalan erőszakot alkalmaznak. A cél a düh levezetése – ilyenkor a szexuális aktus inkább eszköze a megtorlásnak. Egyes sorozatos erőszaktevők, akik áldozataikat kifejezetten bántalmazzák vagy megalázó helyzetekbe kényszerítik, ebbe a kategóriába sorolhatók.
- Szadista (kínzó) erőszaktevő: Ez a legritkább, de legveszélyesebb típus. Szexuális kielégülést csak az áldozat szenvedésén keresztül képes elérni, ezért tudatosan keresi a fájdalomokozást. Az ilyen elkövető részletesen megtervezi a bűncselekményt, eszközöket is használhat, és gyakran a gyilkosság sem kizárt következmény. A szadista a bűncselekmény alatt aktívan élvezi a félelem és fájdalom kiváltását. Ide sorolhatók bizonyos hírhedt sorozatgyilkosok is, akiknek tetteit a kegyetlenség jellemzi. Szerencsére arányaiban nagyon kevesen tartoznak ebbe a csoportba.
Természetesen egy valós elkövető több motívuma is keveredhet, de általában az egyik dominál.. Raymund Knight és Robert Prentky kutatói négy fő motivációs csatornáról beszélnek (erőszakos opportunizmus, düh, szexuális kielégülés, bosszúvágy), amelyek kombinációi adják az egyes típusokat.
Az ún. MTC:R3 (Massachusetts Treatment Center) tipológia például 9 altípust különböztet meg e tényezők alapján. Ezek a tipológiák nem öncélúak: segítenek a nyomozóknak és terapeutáknak megérteni, mi motiválhatta az elkövetőt, így könnyebb megtalálni vagy kezelni őt.
Gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények: Külön említést érdemelnek azok az esetek, amikor az áldozat kiskorú. Itt gyakori a köznyelvben a „pedofil” bélyeg, holott ez félrevezető lehet.
A pedofília klinikai fogalom: arra utal, ha valaki tartósan és főleg a kisgyermekekhez (általában pubertás előttiekhez) vonzódik. Ezzel szemben a gyermekmolesztálók motivációi különbözőek lehetnek. Egy friss magyar kutatás szerint 183 gyermek ellen ítélt bűnelkövető közül mindössze 2 fő volt pedofil a szó orvosi értelmében.
Vagyis a legtöbb gyermekbántalmazó nem „veleszületetten pedofil”, hanem más okok miatt követi el tettét. Itt két fő típust különböztet meg a szakirodalom:
- Fixált (preferenciális) gyermekbántalmazó: Ő az, akit valóban a gyermekek iránti szexuális vonzalom (pedofil beállítottság) vezérel. Gyakran már fiatal korától kezdve érez így, és inkább a gyermeki társaságot keresi, nehezen alakít ki felnőtt párkapcsolatot. Az ilyen elkövető hosszabb távon készíti elő a bűncselekményt (grooming): bizalmaskodik, ajándékokkal, figyelemmel halmozza el a gyermeket, és apránként lépi át a határokat. Célja, hogy a gyermek együttműködőnek tűnjön, így ő igazolhatja magának, hogy nem is ártott. Bár a tett súlyos, ezek az elkövetők gyakran minimális fizikai erőszakot alkalmaznak, mert fontosabb nekik a fantázia, hogy a gyermek viszonozza közeledésüket.
- Regresszív (helyzeti) elkövető: Ő alapvetően nem elsősorban a gyermekekhez vonzódik, sokszor van is felnőtt partnere. Valamilyen stressz, kudarc vagy éppen alkalom hatására azonban a frusztrációját egy elérhető gyermekkel elégíti ki. Például a nevelőapa, aki munkahelyi sikertelenség és alkohol hatására nyúl mostohagyermekéhez – nem azért, mert speciálisan gyermekekre irányul a vágya, hanem mert a gyermek sebezhető és kéznél van. Ezekben az esetekben gyakran hatalmi vagy düh motiváció is közrejátszik: bizonytalanságát, sértettségét a nála gyengébb fél megalázásával kompenzálja. Ide sorolható az az eset, amikor például egy apa a volt felesége iránti haragját úgy adja ki magából – áll bosszút -, hogy a közös gyermeket bántalmazza: utalva arra, hogy ezzel az anyának árt.
Természetesen létezhetnek egyéb motivációk is. Van, aki anyagi haszonért követ el szexuális visszaélést (pl. prostitúcióra kényszerítés – bár ez már az emberkereskedelem fogalmához kapcsolódik). Más esetekben szexuális szadizmus fordulhat elő gyermekkel szemben is, bár rendkívül ritkán.
Fontos látni, hogy a pedofil érdeklődés önmagában is kockázati tényező – tehát akinél fennáll, annál nagyobb az esély a bűnelkövetésre –, de korántsem az egyetlen ok vagy feltétel. Az is előfordul, hogy több elkövetői kategória átfed: például egy erőszaktevő felnőtt és gyermek áldozatokat is szemel ki. Az ilyesfajta „crossover” jelenség megnehezíti a tipikus profilalkotást, de szerencsére a legtöbb bűnelkövető viszonylag állandó preferenciákkal bír abban, hogy kit és hogyan bántalmaz.
