Egyre több kutatás igazolja, hogy a szorongás lelki okai mélyen összefonódhatnak a spirituális válságokkal.

Dr. P. Scott Richards és kutatótársai nemrég az American Psychological Association folyóiratában közölték azt a kutatásukat, amely több mint 1400 pszichoterápiában részt vevő kliens tapasztalatait elemezte. Az eredmény egyértelmű: a spirituális küzdelmek gyakoriak, mélyek, és ha figyelmen kívül hagyják őket, rontják a gyógyulás esélyét.

Egyre több terapeuta ismeri fel: a lelki eredetű hitválság mélyen összefonódik a pszichés tünetekkel

A kutatásban szereplő egyik eset Janeté, egy 40 éves, házas nőé, akit súlyos pánikrohamokkal és általános szorongással küldtek pszichológushoz. A terápiában hamar kiderült, hogy tüneteinek gyökere nem pusztán a mindennapi stresszben rejlik – hanem egy mély, feldolgozatlan lelki sérelemben.

Janet férje hat éven át töltött be vezető pozíciót gyülekezetükben. A nő rengeteg energiát és áldozatot fektetett abba, hogy a férjét ebben támogassa. Amikor azonban a férfit felmentették, a közösség előtt mindenkinek megköszönte segítségét – kivéve a saját feleségét. Janet ezt mélyen megbántódva élte meg, de érzéseit nem tudta kifejezni.

A feleség haragot érzett nemcsak a férje, hanem Isten és a közösségük iránt is. Elfordult a vallásától, szégyent és bűntudatot érzett a saját érzései miatt is. Ez a belső konfliktus pedig – az elhanyagoltság, a ki nem mondott fájdalom, a hit válsága – lassan felőrölte őt.

A terápiás folyamat során nemcsak a szorongás lelki okait, hanem a spirituális töréseit is feldolgozta. A változás mélyreható volt: Janet újra képes lett megnyílni férje felé, a kapcsolatuk javult, a gyülekezethez fűződő érzései rendeződtek, és a depressziója is megszűnt.

A hit nemcsak erőforrás, de sérülékeny pont is lehet

A kutatásban részt vevők 93%-a mondta azt, hogy a hit és a spiritualitás fontos szerepet tölt be az életében. Ugyanakkor több mint felük azt is elismerte: a vallás néha többet ártott, mint használt. A kliensek átlagéletkora 26,1 év volt; 64,2%-uk nő, 35,1%-uk férfi. A kliensek többsége kereszténynek (84,5%), 3,9%-uk nem vallásosnak vagy ateistának, 2,0%-uk muszlimnak, 9,6%-uk pedig más vallási hagyományhoz (pl. zsidó, hindu) tartozónak vallotta magát. Összesen a kliensek 93,2%-a számolt be arról, hogy a vallás vagy a spiritualitás fontos számukra, és 53,7%-uk jelezte, hogy a vallás ártott nekik, vagy hozzájárult az életükben felmerülő kihívásokhoz.

A kutatók különböző típusú spirituális küzdelmeket azonosítottak:

• harag vagy csalódás Isten iránt,
• bűntudat, mert nem felelünk meg erkölcsi elvárásainknak,
• kétségbeesés az élet értelmével kapcsolatban,
• zavarodottság a hit kérdéseiben,
• sérelmek vallási közösségektől,
• félelem a gonosz vagy démoni erőktől.

A cikk szerint az ilyen problémák gyakoriak a terápiában, mégis kevesen kérdeznek rájuk – vagy még kevesebben merik elmondani.

Hogyan segíthet egy érzékeny terapeuta a lelki válság feldolgozásában?

A vizsgálatban részt vevő pácienseket hat héten keresztül három különböző időpontban mérték fel. Az adatok alapján világossá vált: a spirituális nehézségek előre jelezhetik a későbbi pszichés romlást. Minél erősebben jelentkezett a lelki küzdelem, annál valószínűbb lett a szorongás vagy depresszió fennmaradása.

A kutatók szerint a terapeuta felelőssége, hogy – empatikus, ítélkezésmentes módon – teret adjon ezeknek a kérdéseknek is. Ha a kliens úgy érzi, hogy a lelkével is törődnek, az gyakran fordulópont lehet a gyógyulásban.

A cikk szerzői szerint különösen hatásos lehet, ha a szakember együttműködik lelkészekkel, spirituális tanácsadókkal vagy olyan segítőkkel, akikhez a kliens szívesen fordul.

A spiritualitás nemcsak erőforrás, hanem sebezhetőség is lehet. Aki a hitében szenved el törést, gyakran nem talál nyelvet, hogy ezt elmondja. Pedig a fájdalom valódi – és a megértő figyelem életet menthet.

A pszichológia és a hit nem zárják ki egymást. Ha képesek vagyunk hidat építeni a kettő között, nemcsak a testet, hanem a lelket is gyógyíthatjuk.