7 olyan formula, amelyek segítenek megtalálni az egyensúlyt a kontroll iránti vágy és a bizonytalanság elkerülhetetlensége között.
Sokan, akik erősen vágynak a kontrollra, hajlamosak túlgondolni mindent. Az ismeretlenség feszültsége elindíthat bennünk egy láncreakciót, amely végül szorongáshoz és halogatáshoz vezet. Alice Boyes pszichológus szerint azonban néhány jól megfogalmazott belső mondat – önbeszéd – segíthet helyreállítani a belső egyensúlyt, miközben nem esünk át a ló túloldalára sem a mérgező pozitivitás, sem a bénító pesszimizmus felé.
A túlgondolás csapdája
Azok, akik szeretnek mindent kézben tartani, sokszor abban a hitben élnek, hogy ha elég sokat gondolkodnak egy problémán, elkerülhetik a hibákat és a kellemetlen meglepetéseket. Ez a gondolkodásmód azonban gyakran épp ellentétes hatást vált ki: lelassítja a döntéshozatalt, növeli a stresszt, és megfoszt minket a cselekvés örömétől.
1. „Bármilyen információt is kapok, mindig van választásom, hogyan tovább.”
Ez a mondat különösen hasznos azok számára, akik kerülik az információt – például egészségügyi, pénzügyi vagy munkahelyi visszajelzéseket – attól való félelmükben, hogy elveszítik az irányítást.
Alice Boyes szerint a gondolat lényege, hogy „bármilyen információt is kapok, még mindig meghozhatom a saját döntéseimet.” Ez a belső megerősítés segít abban, hogy ne féljünk a tényektől, és ne fosszuk meg magunkat a fejlődés lehetőségétől.
2. „Az információ vagy az eredmény lehet jobb is, de rosszabb is, mint amire számítok.”
Ez az önbeszéd a negatív gondolkodás ellenszere, anélkül hogy irreális optimizmusba csapna át. Segít emlékeztetni magunkat arra, hogy az eredmények nem feltétlenül lesznek rosszak, sőt, akár kellemes meglepetést is okozhatnak.
Egyik változata így szól: „Az eredmény ugyanolyan valószínűséggel lehet átlag alatti, mint átlag feletti.”
3. „Ezeket a lépéseket irányítani tudom, de ezt az eredményt vagy mások reakcióját nem.”
Ez a formula segít megkülönböztetni azt, amit ténylegesen kontrollálni tudunk – például az erőfeszítést, a stratégiát – attól, amit nem: a végeredményt vagy mások viselkedését.
Konkrétan nevezzük meg, mit tudunk befolyásolni. Például:
Gyakorlás közben eldönthetem, hogy kérek-e visszajelzést, vagy hogy felvételt készítek, és visszahallgatom, érthetően beszéltem-e
Ez az aktív hozzáállás segít csökkenteni a halogatást és túlzott gondolkodást.
4. „A jó döntések is vezethetnek rossz eredményhez, és a rosszak is jóhoz.”
Ez a belső mondat segít elválasztani a döntési folyamat minőségét az eredménytől. Előfordulhat, hogy valaki statisztikailag helyes döntést hoz, mégis rosszul jár, míg egy meggondolatlan döntés akár pozitív kimenetellel is végződhet.
Ez azoknak segít, akik már döntöttek ugyan, de még mindig bizonytalanok, és újra meg újra végiggondolják az egészet. A háttérben gyakran az a vágy húzódik meg, hogy nemcsak a döntést, de a kimenetelt is irányítani akarjuk – ez azonban lehetetlen.
5. „Ma ezt kontrollálhatom, de azt nem.”
Életünk egyes területein fennállhat bizonytalanság (például egy orvosi vizsgálat eredménye), miközben más területeken még mindig van mozgásterünk. Például:
Ma eldönthetem, hogy kimosom az ágyneműt, vagy mesélek a gyerekeimnek, de nem befolyásolhatom, mikor kapok választ a vizsgálati eredményeimre
Ez az egészséges szétválasztás – vagyis a fókuszált figyelem megtartása a kontrollálható dolgokon – segít a nyugalom megőrzésében és a produktivitásban akkor is, ha más területeken feszültséget élünk át.
6. „Dönthetek úgy, hogy nem hibázom, vagy úgy, hogy haladok a céljaim felé, de mindkettőt nem választhatom.”
Ez a gondolta segít elfogadni, hogy a hibák a fejlődés természetes részei. Azok, akik túl sokat gondolkodnak, gyakran azon rágódnak, hogyan haladhatnának előre anélkül, hogy hibáznának. Ez azonban hamis kérdés.
Alice Boyes szerint nem szükséges biztosnak lennünk abban, hogyan kerüljük el a hibákat. Az olyan cselekvések is gyakran előrevisznek, amelyek hibákat tartalmaznak.
7. „A legnagyobb eredményeim során is sok hibát követtem el.”
Visszatekintve életünk nagy sikereire, szinte mindig felismerhetjük: a sikerhez vezető út tele volt bakikkal, kanyarokkal, alulteljesítéssel. Ez egy axióma.
Használjuk a saját múltbeli tapasztalatainkat bizonyítékként: a jövőbeni sikereink is sok-sok kis hibával lesznek kikövezve. Sokan azért nem haladnak előre, mert túl korán próbálnak mindent tökéletesre formálni, ahelyett, hogy elindulnának és útközben tanulnának.
Hasznos a kontroll, de önmagában kevés
A gondos gondolkodás értékes erősség, de önmagában kevés. Aki ezt a készséget már birtokolja, annak sokszor csak egy kis irányváltásra van szüksége, hogy a gondolatait ne akadályként, hanem eszközként használja. A kis módosítások segíthetnek abban, hogy a gondolkodó emberből cselekvő ember váljon, akit a gondolatai vezetnek – de nem bénítanak meg.
