A rövidlátást nem szokás a szó szoros értelmében betegségnek nevezni, kialakulása mögött mégis gyakran lelki okok bújkálhatnak.
A jövővel kapcsolatos bizonytalanság felnagyítja az eseményeket, fenyegetőbbnek mutatva azokat, mint amilyenek valójában. Az ember úgy érzi, nincs felkészülve ezekre a kihívásokra. A közeli dolgokat tisztán látja, de távolra csak homályosan a feszült szemizmok miatt. Összességében képesek vagyunk kezelni a közvetlen valóságot ebben az állapotban, de nehezen tudjuk elképzelni a jövőnket és felismerni a lehetőségeinket.
Túl kell lépni ezeken a félelmeken, nincs mit tenni. Rövidlátóként hajlamosak lehetünk zavartságra vagy befelé fordulásra, ami gyermekkorból eredhet, amikor félelmetes élmények értek minket, például egy mérges szülői tekintet. Ha verést kaptunk, akár csak egy pofont egyetlen egyszer, rövidlátóvá válhatunk, mert félünk az illetőtől, és látni sem akarjuk.
Általában, hacsak nem éltünk át más konfliktust is, a közeli látás átlagon felüli lesz, mert tudat alatt is tisztában vagyunk vele, hogy fontos tudnunk, mi történik körülöttünk, hogy megvédhessük magunkat vagy megfelelően reagálhassunk a veszélyekre.
A rövidlátás gyakran nagyfokú szubjektivitásra utal. A „nem lát tovább az orra hegyénél” kifejezés jól illusztrálja ezt az állapotot. Néha lustaságból, fásultságból vagy csalódásaink miatt nem akarunk messzire látni. Egy másik ideillő kifejezés: „nem hiszek a szemeimnek” – ez jól tükrözi ezt az állapotot. Néha könnyebb önsajnálatba merülni, mint cselekedni.
Ha elfogadjuk, hogy látnunk kell, mi történik a külvilágban, az lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunkk önmagunkról. A látásunk szélesedik, ha fejlesztük a belső világunkat.
Bíznunk kell önmagunkban.
Jacques Martel – Lelki eredetű betegségek lexikona című könyve már több millió embernek segített felismerni betegségük lelki okát. Érdemes a gyógyulás érdekében bele kukkantani.
Ez is érdekelhet: A rák lelki okai.
