Freepik (illusztráció)
Nem szerencsés másokat hibáztatni a mi problémáinkért – de mi van, ha azt hibáztatjuk, akik minket hibáztattak egész életünkben?
Sokan, akik bántalmazó vagy diszfunkcionális családból származnak, életük során mélyen gyökerező bűntudattal küzdenek – különösen akkor, amikor úgy döntenek, megszakítják a kapcsolatot a családjukkal. A legfurább az egészben, hogy ezt a bűntudatot nem is ők „találták ki”. Beléjük nevelték, mint a vasárnapi húslevest.
A család, mint diszfunkciógyár
Egy ilyen családi rendszerben mindig kell valaki, akire rá lehet kenni mindent. Akit hibáztatni lehet a feszültségekért, a problémákért, a „rossz hangulatért”. A pszichológiában ezt az embert nevezik identifikált páciensnek, vagy szebben mondva, a családi bűnbaknak. Ő az, akinek a „rossz viselkedése” eltereli a figyelmet a mélyebb bajokról – írja a Psychology Today.
És amikor ez az ember – legyen gyerek, tinédzser vagy felnőtt – végül kiszáll ebből a játszmából, a rendszer felborul. Hirtelen nincs, akire rá lehessen tolni a sztorit. Ez viszont nem felszabadító érzés, hanem inkább olyan, mint amikor kivonod magad egy mérgező kapcsolatból, de még évekig visszhangzik a fejedben, amit ott hallottál.
A bűntudat nem véletlen – ez az ökoszisztéma védelmi mechanizmusa
A diszfunkcionális család egy önfenntartó rendszer. Mindenki szerepet játszik benne, és ha valaki megszökik, a rendszer tiltakozni kezd. Szóval ha azt érzed, hogy te vagy a gonosz, mert elhagytad a családodat – az nem véletlen. A bűntudat része a konstrukciónak.
És persze a környezet is besegít: jönnek a „de hát ők a szüleid!”, a „majd megbánod!”, meg az örök klasszikus: „család az család”. (Kivéve, ha toxikus, persze. De arról valahogy senki nem beszél.)
Agyunk mintázatokat alakít ki az alapján, amit gyerekként újra és újra megtapasztalunk. Ha azt tanultad meg, hogy te vagy a baj, akkor ezt a mintát felnőttként is továbbviszed. Ez a belső hang azt suttogja: „Nem érdemelsz jót.” „Biztos miattad romlott el.” „Lehet, hogy csak túlreagáltad.” Ismerős?
Ez a bűntudat gyakran még akkor is jelen van, amikor már fizikailag rég elhagytad a családot. Előbújik az üres estéken, az ünnepekkor, amikor mások a családjukkal vannak, és te nem. És nem, nem azért, mert rossz ember vagy. Azért, mert hosszú ideig ezt tanultad: ha elhagyod őket, te vagy az áruló.
A bűntudat újraértelmezése
A terápia egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy segít másként látni a saját történetedet. A bűntudat gyakran nem más, mint gyász – annak a családnak a gyásza, amit sosem kaptál meg. A biztonságos, támogató, elfogadó közegé, aminek hiányát felnőttként sem tudjuk csak úgy elengedni.
Amint ezt felismered, és engeded magadnak, hogy meggyászold ezt az elveszett lehetőséget, a bűntudat lassan veszít az erejéből. Nem egyik napról a másikra – de már nem fogja meghatározni az egész életedet.
Fontos tudni:
- Nem vagy egyedül.
- Nem vagy hálátlan vagy önző csak azért, mert kiálltál magadért.
- Nem a te hibád, hogy bűntudatot érzel – ezt tanították neked.
- És legfőképp: nem kell visszamenned oda, ahol tönkretettek.
