Az ember gyakran azért akad el, mert mást mond ki célként, mint amit a tudattalan valójában támogat. Amíg ez a belső ellentmondás fennmarad, a cél elérése rendszeresen meghiúsul.
Carl Gustav Jung (1875–1961), a 20. század egyik legjelentősebb pszichológusa, aki többek közt a tudatos célkitűzés fontosságát hangsúlyozta.
„Amíg nem teszed tudatossá a tudattalant, az irányítani fogja az életedet, és te sorsnak fogod hívni.”
Jung egyik alapgondolata, hogy a tudattalan nem egy varázserejű erő, ami helyettünk dolgozik vagy irányít – csak akkor tud támogatni, ha a tudatos elménk világos célt tűz ki. Nem egy misztikus „kozmikus kívánságlista”, hanem egy pszichológiai mechanizmus, ahogy Jung értelmezte. Vagyis az ún. “az Univerzumtól kérés” valójában azt jelenti, hogy az ember tudatosan meghatározza, megfogalmazza és vállalja a saját célját, így a teljes pszichéje ebbe az irányba rendeződik. Amíg ez nem történik meg, a tudattalan saját önvédő rutinjai, félelmei és halogató mechanizmusai veszik át az irányítást, azaz az ember csak sodródik ahelyett, hogy cselekvően alakítaná az életét. Az alábbiakban Jung gondolatmenetét követve bemutatjuk a folyamat fő lépéseit – a cél kitűzését, annak egyértelmű megnevezését és a cél elérésével járó következmények felvállalását –, és hogy ezek miként segítik a tudattalan energiáit a cél szolgálatába állítani.
Cél meghatározása – a fókusz megteremtése
Az első lépés, hogy világosan meghatározd, mi a célod. Ha nincs pontosan kitűzött célod, az egész pszichés rendszered szétszórt marad – ilyenkor a figyelem, a döntések és a cselekvés nem egy irányba mutat, hanem szétforgácsolódik. Kutatások szerint az „csinálj, amit tudsz” típusú homályos célok gyakran frusztrációhoz és kudarchoz vezetnek. Ezzel szemben a konkrét, egyértelmű célok képesek összpontosítani az energiáinkat és erőfeszítéseinket, ezáltal javítják a teljesítményt. Más szóval, amikor egy konkrét irányt jelölsz ki magad előtt, a pszichéd – beleértve a tudattalan folyamataidat is – “rááll a célra”, és a gondolataid, megfigyeléseid, döntéseid inkább ezt az egy irányt fogják szolgálni. Ennek hiányában viszont csak reagálsz a külső hatásokra (sodródsz), ahelyett hogy te magad irányítanál egy kitűzött irányba.
Jung értelmezésében tehát nélkülözhetetlen egy határozott célkitűzés, mert ez ad keretet a tudattalan működésének is. Ha megfogalmazol egy szándékot, az olyan, mintha kijelölnél egy “északi iránytűt” a lelkedben. Innentől kezdve a beérkező információkat észrevétlenül is ebbe az irányba szűröd. A modern neuropszichológia ezt a jelenséget a Retikuláris Aktiváló Rendszer (RAS) működésével magyarázza: az agyunk szűrőrendszere kiszűri a lényegtelen ingereket, és előtérbe helyezi azt, ami a fókuszunkhoz kapcsolódik. Például ha kitűzöd célul, hogy maratonfutóvá válsz, akkor “véletlenül” egyre több futással kapcsolatos lehetőséget, információt fogsz észrevenni magad körül – nem misztikus módon kerülnek eléd, hanem mert a tudatos célod által érzékenyebbé váltál ezekre. Tehát, ha van egyértelmű célod, az pszichés fókuszt teremt, és a tudattalanod is ebbe az irányba tereli a figyelmedet és erőforrásaidat.
A cél nevén nevezése
Miután tisztázod magadban a célodat, fontos, hogy nevén is nevezd azt – azaz egyértelműen, konkrétan fogalmazd meg a vágyadat saját magad számára. Jung azt mondja, a „kérés” lényege, hogy tudatossá teszed a vágyadat úgy, hogy az belső parancsként kezdjen működni. Amíg a cél csak homályos óhaj formájában létezik a fejedben, addig nem tud igazán mozgósítani. Kimondva vagy leírva azonban súlya lesz – mintegy szó szerint formát adsz a szándékodnak, ezáltal az realitássá válik. Érdekes módon a kutatások is alátámasztják ennek erejét: a leírt/megjelenített célok nagyobb kitartást és elköteleződést váltanak ki, mint azok, amiket csak fejben tartunk. Ha például papírra veted vagy világosan kimondod, mire törekszel, az agyad mintegy programként rögzíti azt.
Jung nézete szerint ezzel a lépéssel tulajdonképpen jelzést küldesz a tudattalanodnak, hogy ez most fontos, erre fókuszáljon. Ezt a folyamatot a mai pszichológiai gyakorlatban szokták szándékállításnak is nevezni. Ilyenkor a tudatos gondolat összehangolódik a tudattalan erőkkel, és ennek hatására a háttérben működő mentális szűrők, mint a RAS, elkezdik előnyben részesíteni a cél szempontjából releváns információkat és lehetőségeket.
Röviden: ha pontosan megfogalmazod, mit akarsz elérni, azzal utasítást adsz a tudattalanodnak is. Innentől kezdve az álmaidtól a véletlen észrevételeidig sok mindenben megnyilvánulhat a tudattalan támogatása, de csak azért, mert te magad egyértelművé tetted a célodat. Ez a racionális pszichológiai magyarázata annak, amit sokan misztikusan úgy írnak le, hogy „ha kérsz valamit az Univerzumtól, a dolgok összeállnak”: valójában az ember saját elméje állítódik rá a célra, nem külső varázserő. A lényeg tehát, hogy ne félj konkrétan kimondani, mit szeretnél, mert ezzel indítod be azt a belső mechanizmust, ami a megvalósítás felé hajt.
Felelősségvállalás a következményekért és a belső akadályok leküzdése
A harmadik kulcslépés Jung értelmezésében, hogy vállald a célod elérésének következményeit. Ez azt jelenti, hogy tudatosan elfogadod mindazt a változást, kihívást vagy árat, ami a vágyad teljesülésével járhat. Ha ezt nem teszed meg, a tudattalan könnyen gátakat emelhet – tipikusan félelem vagy halogatás formájában. Gyakori jelenség ugyanis a siker vagy változás miatti tudattalan félelem: sokan nem magát a sikertől félnek, hanem attól, ami vele jár.
A cél elérése gyakran áldozatvállalással, több felelősséggel, ismeretlen szituációkkal jár együtt, és ezek a “járulékos” tényezők szorongást kelthetnek. Ha valaki belül tart attól, hogyan változik meg az élete a célja beteljesülésével, akkor észrevétlenül önszabotáló módon viselkedhet. Ennek jele lehet például, ha valaki általában nem tűz ki komoly célokat maga elé (így elkerüli a siker lehetőségét), vagy ha mindig az utolsó pillanatig halogat és félgőzzel tesz csak érte – így biztosítva, hogy végül ne sikerüljön az áttörés. Ezek a viselkedések kívülről lustaságnak tűnhetnek, de gyakran a mélyben húzódó félelem mechanizmusai. A tudattalan “önvédelmi üzemmódba” kapcsol, mert nem kapott egyértelmű engedélyt a tudattól a változásra.
Jung megoldása erre, hogy tudatosan szövetséget kötünk önmagunkkal: vállaljuk előre, hogy a célunk elérése milyen következményekkel járhat, és igent mondunk ezekre is. Ez a belső elköteleződés segít semlegesíteni a tudattalan félelmeit.
Ha például az a célom, hogy előléptessenek a munkahelyemen, akkor el kell fogadnom, hogy több felelősségem lesz, esetleg kevesebb szabadidőm, vagy irigyek jelenhetnek meg – és már a startnál eldöntöm, hogy ezeket a következményeket is vállalom a cél érdekében. Ezzel tulajdonképpen kihúzom a méregfogát azoknak a rejtett aggályoknak, amik különben hátráltatnának. A pszichés rendszer így egy irányba tud rendeződni: nincs egy tudattalan rész, ami fékez, miközben a tudatos éned haladna előre. Az egész személyiséged összhangba kerül a kitűzött szándékkal, ami óriási erőt ad a megvalósításhoz. Ha feloldod ezeket a belső ellentéteket a felelősség felvállalásával, akkor a tudattalanod nem ellenfélként, hanem szövetségesként fog működni a célod érdekében.
A vágyaink teljesülését nem bízhatjuk passzívan valami külső misztikumra, nekünk kell irányt szabnunk és igent mondanunk a céljainkra. Ha meghatározunk egy konkrét célt, nevén nevezzük és teljes mértékben elköteleződünk mellette, akkor a tudattalan erőink nem széthúzó fékek lesznek, hanem a cél felé hajtó erők. Ez annak a folyamata, ahogyan a tudatos elme irányt mutat, a tudattalan pedig meghajtóerőt biztosít az ember életében.
Így válik lehetővé, hogy ne sodródjunk, hanem kezünkbe vegyük sorsunk irányítását a tudatos célkitűzés és a tudattalan kreatív támogatása által.
