Röviden: még szép, hogy meg. Ez nemcsak a párkapcsolatokban égető kérdés, hanem a mindennapi döntéseinkben is – vajon a tisztességtelenség csak alkalmi botlás, vagy mélyen gyökerező személyiségjegy? Egy friss, átfogó kutatás most egyértelmű választ ad: a hajlam a csalásra sokkal állandóbb, mint gondolnánk.
A Max Planck Intézet kutatócsoportja, Isabel Thielmann vezetésével, 2025-ben publikálta azt a nagyszabású tanulmányt, amely először vizsgálta meg hosszú távon, vajon a tisztességtelen viselkedés következetesen jelenik-e meg különböző élethelyzetekben. A kutatás célja az volt, hogy kiderítse: aki egyszer csal, az újra fog-e, függetlenül a körülményektől vagy az idő múlásától – írja a Psychology Today.
Alkalmi botlás vagy állandó személyiségjegy?
A kutatásban több mint 2900 önkéntes vett részt, akiket négy időpontban vizsgáltak – az utolsó mérést három évvel az első után végezték. Az első szakaszban a résztvevők részletes személyiségtesztet töltöttek ki, amely mérte az úgynevezett „dark factor of personality” értéket is. Ez az összetett mutató olyan tulajdonságokat foglal magában, mint a nárcizmus, pszichopátia, egoizmus, kapzsiság, machiavellizmus, szadizmus és rosszindulat. A kutatók külön kérdésekkel mérték a becsületesség és tisztességtelenség iránti hajlamot is.
A hazugságjáték és a kísértés szabadsága
A második szakaszban a résztvevők részt vettek egy viselkedéses kísérletben, a gondolatolvasós játékban. Ebben a feladatban egy számot kellett írniuk egy papírra, majd egy véletlenszerű szám jelent meg a képernyőn. Ha azt mondták, hogy a két szám egyezik, 2 eurót kaptak – de senki nem tudta ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag bármikor hazudni lehetett a pénzért, következmények nélkül.
A harmadik időpontban közel 1900 résztvevő ismét egy teszten vett részt. Ezúttal fej vagy írás tippet kellett választaniuk, majd háromszor feldobni egy pénzérmét. A kérdés az volt, hogy mindhárom dobásnál bejött-e a választott oldal. Ha „igen”-t mondtak, újabb 2 eurót kaptak, de ismét csak a lelkiismeretükre volt bízva, mondanak-e igazat. A valószínűség, hogy valaki mindhárom dobásban eltalálja a választott oldalt, csupán 12,5% volt.
A negyedik szakasz három évvel az első után zajlott, 800 fő részvételével. Itt minden résztvevőnek mutattak egy véletlenszerű hónapot, és azt kellett megmondaniuk, hogy az megegyezik-e az édesanyjuk születési hónapjával. Az „igen” válaszért ezúttal 5 eurót kaptak. Természetesen ezt sem lehetett ellenőrizni – és ez volt a kutatás egyik legfontosabb pontja.
Az eredmények: nem egyszeri botlásról van szó
A kutatók összehasonlították a „igen” válaszok arányát azzal, amit elvileg várni lehetett volna, ha mindenki igazat mond. Az eltérés döbbenetes volt. A gondolatolvasós játékban az elvárt arány 12,5% volt, ehhez képest a résztvevők 32%-a mondta azt, hogy „nyert”. A pénzfeldobós tesztben a 12,5%-os várható érték helyett 22% mondott „igen”-t. A születésnapos feladatban a várható arány mindössze 8,3% volt – mégis, az emberek fele azt állította, hogy egyezett a hónap.
A legfontosabb azonban nem pusztán az, hogy sokan hazudtak – hanem az, hogy akik egyszer hazudtak, újra és újra megtették. Azok, akik az első játékban tisztességtelenek voltak, 43,8%-os eséllyel csaltak a második játékban is. Akik viszont őszinték voltak az elején, csupán 6,3%-os eséllyel lettek később csalók. Ez a minta a három évvel későbbi feladatban is megmaradt, ami azt mutatja, hogy a csalásra való hajlam stabil és hosszú távon is jelen van.
A sötét személyiségfaktor meglepő ereje
A kutatás továbbá azt is kimutatta, hogy minél magasabb volt valakinél a „dark factor” érték, annál nagyobb eséllyel hazudott több különböző tesztben is. Vagyis a nárcizmus, pszichopátia vagy egoizmus nemcsak elméleti fogalmak – ezek a tulajdonságok kézzelfogható módon meghatározzák, mennyire lehet bízni valakiben, ha pénzről, előnyökről vagy erkölcsi döntésekről van szó.
A tanulmány következtetése egyértelmű: a tisztességtelen viselkedés nem alkalmi kisiklás, hanem tartós, stabil személyiségjegy lehet. Aki egyszer hazudik vagy csal, az – ha hasonló helyzetbe kerül – jó eséllyel ismét meg fogja tenni. Ez nemcsak a párkapcsolati hűtlenség esetében igaz, hanem a mindennapi élet más területein is: az adóbevallásnál, a munkahelyen, vagy akár egy játék során is.
A pszichológia tehát megerősíti azt, amit sokan ösztönösen már sejtettek: ha egyszer megcsalt, újra meg fog – és ezt most már a tudomány is kimondta.
