Az emberi létezés egyik legmélyebb hajtóereje a jelentés és a cél keresése. Mindenki szeretné tudni, miért kel fel reggel, miért dolgozik, és mi ad értelmet az életének. Ugyanakkor ez a vágy gyakran szorongást is kelt: mintha valami láthatatlan elvárás kényszerítene bennünket arra, hogy meg kell találnunk a nagybetűs Értelmet.
A paradoxon az, hogy miközben mindenki tudja, mennyire fontos célokat és értelmet találni az életben, a keresés gyakran bénítóvá válik.
A pszichológia és a filozófia évezredek óta hangsúlyozza, hogy az emberi jólét alapja a „miért” megtalálása. Viktor Frankl logoterápiája, a modern pozitív pszichológia vagy az elfogadás- és elköteleződés-terápia (ACT) mind azt tanítja, hogy az élet értelme nem elméleti kérdés, hanem gyakorlati folyamat. Az ACT például két pillérre épül: az elfogadásra, vagyis arra, hogy szembenézünk a valósággal úgy, ahogy van, és az elköteleződésre, amely arra ösztönöz, hogy a személyes értékeink szerint cselekedjünk.
A gyakorlatban azonban sokan megtorpannak. Az emberek gyakran felismerik, hogy az életükben hiányzik a cél, de amikor kézhez kapnak egy „hogyan találd meg az értelmet” munkafüzetet, az eredmény csalódást kelt. A jelentés nem egy kitöltendő űrlap, hanem egy folyamat, amelyben az ember a gondolkodás mellett cselekszik is.
Daniel Marston pszichológus szerint érdemes tanulnunk az állatoktól, akik ösztönösen cselekszenek, nem pedig gondolkodnak a „miérten”. Az állatok nem gyártanak végtelen belső párbeszédeket, nem elemeznek, nem kérdezik: „Mi az életem célja?” Egyszerű, gyors és gyakorlati döntéseket hoznak. A Frontiers in Ecology and Evolution című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az állatok döntései nem tökéletesek, de hatékonyak: elég jók ahhoz, hogy biztosítsák a túlélést.
Az ember ezzel szemben gyakran a túlzott gondolkodás csapdájába esik. A jövőtől való félelem, az állandó önkritika és az aggodalom spirálja megbénítja a cselekvést. Az állatok hatékonyak, mert reagálnak a jelenre, az ember viszont gyakran csak készül reagálni. Marston szerint ebből az következik, hogy az értelmet nem lehet elméleti síkon megtalálni. A jelentés a cselekvésben születik: abban, ahogyan a mindennapi döntések során megtestesítjük az értékeinket.
Megélni a pillanatot
A túlzott reflexió tehát nem mindig segít. Az ember agya hajlamos túlbonyolítani mindent, de az értelemkeresés nem intellektuális verseny. Sokkal inkább annak megtanulása, hogyan éljünk együtt a bizonytalansággal. Marston szerint az élet összetettségének elfogadása éppen hogy enyhíti a szorongást. Az értelmet nem megtalálni kell, hanem megélni.
Daniel Marston négy alapvető tanulságot fogalmaz meg:
- A gyakorlati cselekvés nélkül nincs értelmes élet. Az értékek csak akkor válnak valóssá, ha a mindennapokban is megjelennek, például önkéntességben, alkotásban, mások segítésében.
- A túlzott aggodalom bénít. Az állatok gyorsan döntenek, az ember viszont hajlamos a végtelen „mi lesz, ha” gondolatokra. A jelentés megtalálásához mozgásra, nem pedig elmélkedésre van szükség.
- Az emberi gondolkodás előny és teher is. A nyelv és az önreflexió lehetővé teszi az önismeretet, de ha nem párosul tettekkel, csapdává válik.
- Kerüljük a gyors megoldásokat ígérő terápiás modelleket. Az önazonos élet kialakítása nem néhány ülés kérdése. Az egyszerű lépések sokszor nehezek, és időt igényelnek.
Az élet értelmének keresése tehát nem egyenes út, és nem is cél, amit egyszer elérünk. Sokkal inkább egy folyamat, amelyben gondolat és cselekvés összefonódik. Az állatok példája azt mutatja: nem kell mindig tudni, „miért” tesszük, amit teszünk. Néha elég az, ha cselekszünk a legjobb tudásunk szerint.
Az értelem akkor válik valósággá, amikor az elmélet átalakul gyakorlatra, amikor az ember gondolatai összhangba kerülnek a tetteivel. A jelentés nem a fejben születik, hanem a mindennapi életben: abban, ahogyan reagálunk, döntünk, és folytatjuk a cselekvést akkor is, ha nem látjuk előre a teljes képet, és bizonytalanná válunk emiatt.
Az értelmes élet nem a tökéletes válaszok megtalálásáról, hanem a folyamat elfogadásáról szól. Az ember feladata nem az, hogy megmagyarázza az életét, hanem hogy megélje azt tudatosan, de nem görcsösen, reflektíven, de nem bénultan. Az „azonnali eredmények” világában ez nem is olyan egyszerű…
