Sokan hiszik azt, hogy csak akkor kezdhetnek új életet, ha előbb elmúlik a fájdalmuk. Ha nem szoronganak, ha már nem gyászolnak, ha végre jól érzik magukat.
Gyerekkorunktól kezdve megtanítják nekünk – kimondva vagy kimondatlanul –, hogy a nehéz érzéseket ki kell javítani. Ha valami rossz, meg kell oldani. Ha fáj, el kell tüntetni. Csak azt felejtik el hozzátenni: az érzelmeinkkel nem így működik az élet.
Mi történik, ha el akarjuk kerülni a rossz érzéseket?
Az, hogy nem szabad szomorúnak, dühösnek, vagy félősnek lennünk, szinte belénk van égetve. Ezt a jelenséget a pszichológusok élmény elkerülésnek (experiential avoidance, EA) hívják a Psychology Today szerint. Minél jobban próbáljuk elnyomni a rossz érzéseket, annál inkább eluralkodnak rajtunk. Az életünk beszűkül, és egyre kevesebb helye marad az örömnek is.
De van egy másik csapda is: amikor görcsösen kapaszkodunk a jó érzésekbe. Ezt élményhez való kötődésnek (experiential attachment) nevezik. Ilyenkor nem merjük megélni a változást, mert rettegünk attól, hogy a jó elmúlik. Ez ugyanúgy beszűkíti az életünket.
A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: minél inkább meg akarjuk javítani vagy meg akarjuk tartani az érzéseinket, annál inkább elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal és a jelentőségteljes életünkkel.
Mi lenne, ha nem akarnád megjavítani az érzéseidet?
Az elfogadás és elköteleződés terápia (Acceptance and Commitment Therapy, ACT) egy másik utat kínál. Nem azt ígéri, hogy mindig boldog leszel. Azt tanítja, hogy akkor is tudsz értékes életet élni, ha épp fájdalmat érzel.
Az érzéseink nem hibák. Információt hordoznak a múltunkról, a jelenlegi helyzetünkről. Mint az autó műszerfalán a lámpák: nem díszek, hanem jelzések. Ha letakarod a műszerfalat, nem oldódik meg a probléma.
Az ACT szerint az elfogadás nem beletörődést jelent. A szó eredete a latin acceptare, vagyis „ajándékba fogadni”. És az ajándék itt a saját életed mélyebb megértése.
Egy egyszerű gyakorlat: engedd el az ellenállást
Próbáld ki: tedd a kezeidet tenyérrel lefelé az asztalra vagy az öledbe. Képzeld el azt az érzést, emléket vagy gondolatot, amitől szabadulnál. Nyomd le a kezeiddel, mintha vissza akarnád tartani. Érezd a tested feszültségét. Mennyi energiát visz el ez a küzdelem?
Most lassan fordítsd meg a kezeidet, tenyérrel felfelé. Ne próbáld megjavítani az érzést, csak engedd, hogy ott legyen. Ne bírálj. Ne ítélj. Csak légy jelen.
Ez az igazi „igen” az életre: vállalni a pillanatot úgy, ahogy van.
Nem kell megvárnod, hogy megszűnjön a szorongásod, hogy bátran beszélj egy munkahelyi megbeszélésen. Nem kell előbb elgyászolnod egy veszteséget, hogy újrakezdhess. Nem kell folyamatosan boldognak lenned, hogy értékes életet élhess. Az érzéseid nem akadályok – támpontok.
Ha nem harcolsz ellenük, hanem elfogadod őket, sokkal több energiád marad arra, ami igazán fontos neked. Nem kell tökéletesnek lenned.
