Sokan vágyunk személyes növekedésre: célokat tűzünk ki, készségeket akarunk fejleszteni, vagy egyszerűen csak jobb emberek szeretnénk lenni. Intellektuálisan tudjuk, hogy a kihívások legyőzése erősít minket, mégis gyakran csalódunk, amikor a fejlődés nem olyan sima és élvezetes, mint amilyennek elképzeltük.
Alice Boyes Ph.D. a Psychology Today oldalán arra figyelmeztet, hogy a fejlődés mindig döcögős. Elkerülhetetlenül tartalmaz hibákat, kényelmetlen érzéseket és váratlan akadályokat. Az alábbiakban bemutatjuk az öt olyan fejlődési pályát, amelyeket sokan szeretnénk, de a valóságban nem léteznek.
Fejlődés „butának tűnő” kérdések nélkül
A tanulás során természetes, hogy kérdéseket teszünk fel, amelyek később banálisnak vagy kínosnak tűnhetnek. Boyes szerint ez nem hiba, hanem a folyamat része. Bármilyen kérdés, ami előrébb visz, sikeres kérdésnek számít. Példaként említi a szoftvermérnök gyakornokot, aki attól fél, rossz benyomást kelt azzal, ha túl alapvető kérdéseket tesz fel a mentorának.
Fejlődés hibák, idő- és energiapazarlás nélkül
Sokan próbálják elkerülni az időpocsékolást és a feleslegesnek tűnő hibákat. A valóságban azonban a sikeres célmegvalósítás gyakran több félrelépést és hatékonysági problémát tartalmaz, mint a sikertelen próbálkozások. Azok a törekvések, amelyekben végül sikerrel járunk, gyakran több hibát tartalmaznak, mint azok, amelyeket feladtunk.
Fejlődés teljesen önállóan, segítség nélkül
Sokan gondolják, hogy a fejlődés értékesebb, ha mindent egyedül érünk el. A valóságban viszont mindannyian használunk erőforrásokat: tanácsadókat, könyveket, példaképeket. Még az olimpikonok is olvasnak olyan önfejlesztő könyveket, mint bárki más. Ez nem választja el a kiválóságot az átlagtól.
Fejlődés anélkül, hogy szégyellnénk a múltbeli próbálkozásainkat
A javulás lényege, hogy jobbak leszünk, mint korábban voltunk. Ez szükségszerűen azt is jelenti, hogy visszanézve a régi munkáinkra, próbálkozásainkra néha elpirulunk. A múltbeli önmagunk miatt érzett szégyen gyakran inkább jó jel, nem rossz – a sikeres fejlődés jele.
Fejlődés, ahol előre ismerjük a tökéletes utat
Sokan abban reménykednek, hogy a sikerhez vezető út előre kiszámítható. A valóságban azonban új tapasztalatokat szerzünk, amelyek miatt gyakran módosítanunk kell az irányt. A célok elérése közben új adatokat szerzünk arról, mi működik, mi tesz boldoggá, és miben vagyunk jók.
A legnagyobb akadály gyakran az, hogy azt hisszük, a fejlődésnek zökkenőmentesnek kellene lennie. Ez a tévhit szorongást, demoralizáltságot okozhat, és akár meg is akadályozhatja a továbblépést. Az, hogy képesek vagyunk tovább cselekedni akkor is, amikor a fejlődés nehéznek érződik, pontosan az, ami elvezet a céljainkhoz.
A személyes fejlődéshez hozzátartozik az önelfogadás és a türelem is. Nemcsak az számít, hogy hová jutunk, hanem az is, hogy közben hogyan bánunk magunkkal. A hibák és nehézségek megélése mellett érdemes tudatosan figyelni az apró sikerekre, mert ezek adják a hosszú távú motivációt. A pszichológiai kutatások szerint a fejlődéshez vezető úton a kíváncsiság, a rugalmasság és a támogató kapcsolatok kiemelt szerepet játszanak.
Ha képesek vagyunk értékelni a folyamatot, nemcsak a célokat, akkor a tanulás és a változás kevésbé lesz frusztráló, és inkább inspirálóvá válik. A fejlődés nem lineáris, inkább hullámzó folyamat, amelyben a visszaesések és újrakezdések ugyanolyan természetesek, mint az előrelépések.
Fontos felismerni, hogy a változás nemcsak egyéni, hanem társas élmény is: mások visszajelzései, támogatása és példái nélkül sokkal nehezebb lenne. A kutatások rámutatnak, hogy a közösséghez tartozás érzése erősíti a kitartást és a célokhoz való ragaszkodást. Ha tehát a fejlődést nem elszigetelt küzdelemként, hanem kapcsolódásokkal átszőtt útként látjuk, könnyebben elfogadjuk a hibákat, és nagyobb eséllyel érjük el a kitűzött célokat.
