Tipikus esete annak, amikor a párunk kontrolláló kommunikációja olyan sikeres, hogy már mi is elkezdünk önmagunkban kételkedni.
Szia!
A feleségem állandóan csesztet valamivel. Azt mondja, hogy ő soha nem hibáztat engem, sőt, szerinte én túl érzékeny vagyok, és mindent magamra veszek, kvázi magamat hibáztatom általa, valahányszor vitatkozunk valami miatt. Olyan nincs, hogy ő valamit elront, vagy félreért. Mindent kimagyaráz, hárítja a felelősséget mindenért. Volt, hogy lejegyzeteltem azonnal, amit mondott és visszaolvastam neki, hogy hallja, miket beszél, rögtön visszavágott, hogy nem is ezt mondta, nem is így mondta, rosszul emlékszem. Már komolyan azon gondolkozom, hogy bepoloskázom az egész házat, mert teljesen beférkőzött az agyamba a sok hülyesége, és állandóan kételkedem magamban. Ha bütykölök a kocsin, az ő hangját hallom a fejemben, ahogy kioszt, mert azt sem úgy csinálom, „ahogy kell”, „ahogy jó”. Soha nem ad a véleményemre. Vagy egy másik példa, megkérdezte tőlem, hogy kéne megcsinálnunk a teraszra a korlátot. Elmondtam. Erre rögtön felhívott egy ácsot, és inkább megkérdezte tőle, aki komolyan mondom szinte szóról-szóra ugyanazt mondta, amit én. Fingom sincs, hogyan kezeljem őt. Lepattannak róla az észérvek, a logika. Próbáltam már azt is a terapeutánk javaslatára, hogy az érzelmeit és szükségleteit próbálom megtudni, nem a szavaira figyelni, és azalapján kommunikálni vele, de ez sem vált be, tényleg minden lepattan róla és az őrületbe kerget lassan. Mi a francért műveli ezt, és mit tegyek ellene?
Kösz
Kedves Levélíró!
Először is, köszönöm, hogy megosztottad a történetedet – amit írtál, sok férfinak lehet ismerős, mégis kevesen mernek róla ilyen őszintén beszélni. Amit leírsz, az nagyon erős érzelmi hatással lehet bárkire, különösen, ha hosszú távon kell együtt élni valakivel, aki látszólag mindig „hibátlan”, miközben te vagy az, aki „rosszul emlékszik”, „túlérzékeny”, vagy „nem ért hozzá”.
A leírtak alapján több, klasszikus manipulációs technika is megjelenik a kapcsolatotokban:
- Gázlángozás (gaslighting) – amikor a másik megkérdőjelezi a valóságérzékelésedet. Ilyen például, amikor visszaolvasod neki a szavait, ő pedig azt állítja, hogy nem is mondta, vagy nem úgy mondta. Ez szisztematikusan aláássa az önbizalmad és az ítélőképességedet.
- Felelősséghárítás – amikor soha semmi nem az ő hibája, minden félreértést vagy konfliktust rád tol. Ez nemcsak méltánytalan, de azt is jelenti, hogy nem hajlandó önreflexióra vagy változásra.
- Devalválás – amikor megkérdezi a véleményed, majd rögtön figyelmen kívül hagyja vagy mást kérdez meg helyetted. Ez alattomos módja annak, hogy csökkentse az önértékelésedet és hatástalanná tegye a kompetenciád érzését.
- Kontrolláló kommunikáció – amikor minden észérv lepattan róla, és csak az ő valósága számít. Ez jellemző olyan kapcsolatokra, ahol a hatalmi dinamika elbillent, és egyik fél sem hagy teret a másik autonómiájának.
A legfontosabb kérdésedre – miért csinálja ezt – nincs egyszerű válasz, de az ilyen viselkedés hátterében gyakran saját sérülékenységek, kontrollvágy, vagy tanult viselkedésminták állnak. Lehet, hogy ő maga sem tudatosan teszi ezt, de attól még a hatása ugyanúgy romboló.
Amit tehetsz:
- Tartsd meg a valóságérzékedet. Jegyzetelés helyett inkább írásban kommunikáljatok, ahol nyoma marad annak, ki mit mondott.
- Ne hibáztasd magad az ő manipulációja miatt. Az, hogy érzed, „be van férkőzve a fejedbe”, annak a jele, hogy ez már érzelmi szinten mérgező.
- Állíts fel határokat, és figyeld, hogyan reagál rá. A határok a tisztelet minimumát jelölik.
- Ne magyarázkodj túl sokat. Ha valaki nem hallgat meg, akkor az észérvek ismételgetése csak még nagyobb frusztrációt szül.
- Terápia csak akkor működik, ha mindkét fél valóban változni akar. Ha te nyitott vagy, de ő védekezik, hárít, akkor a folyamat meg fog rekedni.
Végül: nem te vagy túl érzékeny – ő viselkedik érzéketlenül. Amit most megélsz, az érzelmi manipuláció és kontroll egy formája, nem pedig „házastársi civódás”. Fontos lenne, hogy önállóan is konzultálj egy terapeutával, aki segíthet abban, hogy megerősödj és világosabban lásd, hol van a te felelősséged – és hol ér véget.
Tarts ki, és ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak a saját valóságodban!
