Gyakori probléma, hogy az egyik fél idővel befőttesüvegbe teszi az agyát, mert azt hiszi, többé már nem kell dolgozni a párkapcsolat életben tartásáért.
Sziasztok!
8 éve vagyunk házasok a férjemmel, kislányom 4 éves már. A férjem a kereskedelemben dolgozik, hogy pontosan hol, az nem számít, a lényeg, hogy ő sem melózik heti 40 óránál többet, mégis mindig arra panaszkodik, hogy hulla fáradt, és már semmit sem csinál itthon. A kerti munka mindig rám marad, a gyerekkel hétvégente játszik, de hétköznap nulla… Soha nem mozdulunk ki, mert hétvégén, ahogy mondja, töltődik: olvasgat, tv-t néz, játszik a gépen.
Én sokáig csendben voltam, nem csesztettem, hiszen ő a kenyér kereső, tényleg, lekopogom, baromi jól élünk, meg van mindenünk, de ez így nem élet. Olyan, mint valami lakótárs, semmi minőségi időt nem töltünk együtt. Próbáltam vele beszélni erről nyugodtan, megértően, de mintha egy értetlen kölyök kutyához beszélnék, csak néz rám és bocsánatot kér állandóan, de nem történik változás. Már azon gondolkozom, hogy üvöltve tálalom neki az egészet, összetörök pár tányért, földhöz vágom a gépét, akkor hátha eljut az agyáig a probléma.
Hogy rázzam fel ebből az állapotból?
Kedves Levélíró!
Sok férfi a stresszt úgy vezeti le, hogy visszavonul – a képernyő, az olvasás, a játék nemcsak pihenés neki, hanem egyfajta menekülés a felelősségek vagy érzelmi kihívások elől. Ez egy tipikus érzelmi elkerülés, amit gyakran társítanak a kiégés korai jeleivel is – még akkor is, ha kívülről úgy tűnik, minden rendben.
Ha sokáig csendben tűrtél, akkor a rendszer már „megtanította” a férjednek, hogy nem kell különösebben figyelnie ezekre az igényeidre.
Jól tetted, hogy leültél vele és próbáltad megbeszélni az egészet, de a törés-zúzás sem lesz hatékonyabb, hidd el. Ilyenkor azt kellene elérni, hogy az ő fejében érjen meg a gondolatmag, a szükséglet, az igény rá, hogy változtasson, máskülönben ellenállást fogsz kiváltani belőle,
Ajánlanék egy finom manipulációs eszközt, amit gyakran neveznek érzelmi tükrözésnek vagy visszatartott elérhetőségnek. A lényege: nem vádolsz, nem kérsz, nem hisztizel – hanem láthatóan máshova fordítod a figyelmedet.
Hogyan alkalmazd?
- Kezdj el újra élni – menj el programokra egyedül vagy a barátnőiddel, járj el sportolni, vagy foglalkozz valami szenvedélyeddel, hobbival: ezt akkor is ajánlanám, ha nem lenne köztetek probléma. Sokan elfelejtik, hogy egy boldog párkapcsolatban is kellenek a külön programok.
- Ne panaszkodj, csak csináld. Ne magyarázkodj, ha faggatni kezd, csak annyit mondj: „Kell egy kis feltöltődés”.
- Hagyd, hogy észrevegye a változást. Amikor látja, hogy nem vársz már tőle semmit, és te boldognak tűnsz nélküle is, az beindíthat benne egy hiányérzetet – és a belső kérdést: „Mi történt velünk?”
- Ne ugorj azonnal. Ha látod, hogy érdeklődni kezd, ne add meg neki azonnal a figyelmet. Ezzel fenntartod az érzelmi feszültséget, ami a változás kulcsa.
Ez a technika nem arról szól, hogy visszavágj, hanem arról, hogy újra érzékeltesd: neked vannak érzelmi igényeid, és azok jogosak. Ha a férjed még szeret, akkor reagálni fog. Ha nem, legalább te nem veszel el teljesen ebben a lakótárs-üzemmódban.
Sokan sunyi, alattomos módszernek fogják fel az ilyen „húzásokat”, de ez marhaság. Amíg nem ártasz vele senkinek, viszont pozitív eredményeket hoz, addig nincsen semmi gond ezzel.
Üdvözlettel:
Popszi
