Időnként úgy érezzük, mintha az idő lelassulna – például amikor fájdalmat élünk át vagy unatkozunk. Máskor viszont, amikor teljesen belefeledkezünk valamibe, az órák szinte észrevétlenül elrepülnek. Egy brit pszichológus szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa: léteznek pillanatok, amikor az időérzékelésünk szinte kiszakad a valóságból.

Dr. Steve Taylor, a Leeds Beckett Egyetem pszichológusa „időkitágulás-élménynek” (angolul Time Expansion Experience, röviden TEE) nevezi azt a különös állapotot, amikor az idő drámaian lelassul. Kutatásai szerint ezek az élmények leggyakrabban baleseteknél – például autóbalesetnél vagy esésnél – fordulnak elő, de előidézheti meditáció, sport vagy akár pszichedelikus szer is.

A beszámolók alapján ilyenkor három másodperc akár fél percnek, sőt, két percnek is tűnhet. 

Miért lassul le az idő?

A tudósok szerint az időérzékelés változását részben az agy információfeldolgozása magyarázza. Minél több információt veszünk fel, annál lassabbnak tűnik az idő. Gyerekként például minden új, ezért a napok hosszabbnak érződnek, míg felnőttként az ismerős rutin miatt repül az idő.

Dr. Taylor szerint a teljes figyelmi elmélyülés szűkíti az időérzékelést, mert az agy lecsendesedik. Az unalom ezzel szemben tágítja, mert a gondolataink szanaszét járnak.

Túlélési ösztön vagy tudatváltás?

Az egyik elmélet szerint az idő lelassulása a test vészreakciója, amit a noradrenalin nevű hormon vált ki – ez az úgynevezett „üss vagy fuss” mechanizmus. A probléma csak az, hogy ez nem magyarázza, miért tapasztalható időtorzulás meditáció vagy koncentráció közben is.

Egy másik elképzelés szerint ez evolúciós túlélési trükk: az agy vészhelyzetben gyorsabban dolgozza fel az információt. Van, aki úgy véli, hogy a TEE valójában csak az emlékezés illúziója – mivel vészhelyzetben több részletet jegyzünk meg, visszaemlékezve úgy tűnik, mintha minden hosszabban tartott volna.

Egy másik idővilág

Dr. Taylor szerint azonban a TEE nem illúzió, hanem egyfajta tudatváltás. A hirtelen sokk – például egy baleset – kizökkenti az agyat a megszokott működésből, és az ember kilép a „normális” időérzékelésből. Ilyenkor megszűnik az elkülönültség érzése, és az ember úgy érzi, eggyé válik a környezetével.

Amikor ez megtörténik, elmosódik a határ köztem és a világ között. Ezáltal az idő is kitágul – kilépünk a megszokott tudatból, és belépünk egy másik idővilágba

– írja Dr. Taylor.

Bár az időkitágulás-élmények magyarázata még nem teljes, a jelenség valós és gyakori. Legyen szó veszélyről, sportról vagy mély meditációról, az emberi tudat időnként képes kiszakadni a mindennapi időérzékelésből – és rövid időre megmutatni, milyen más lehet az idő, ha az agyunk más ritmusra vált.

Hogyan manipulálhatjuk tudatosan az időérzékelésünket?

Az időérzékelés tudatos befolyásolása lehetséges, és mindkét irányban alkalmazható: unalmas helyzetben az idő gyorsítására, élvezetes pillanatokban pedig lassítására. Az unalmas órák „felgyorsításához” a legfontosabb eszköz a figyelemirányítás: ha aktívan részt veszünk a feladatban, rövid, koncentrált blokkokban dolgozunk, vagy új, érdekes ingert viszünk be a tevékenységbe, az agy kevesebb időreferenciát dolgoz fel, így az idő érzékelt gyorsasága nő.

A kedves, élvezetes pillanatok „meghosszabbításához” pedig a tudatos jelenlét, a részletekre való figyelés és a lassú, kontrollált légzés a kulcs: amikor több érzékszervi információt érzékelünk és dolgozunk fel, az agy kitágultabb időélményt hoz létre.

Mindkét módszer hatékonyságát alátámasztják a pszichológiai kísérletek és a mindfulness-gyakorlatok, ugyanakkor fontos tisztázni, hogy nem a fizikai időt változtatjuk meg, hanem a szubjektív időérzékelést. Ezek a technikák lehetővé teszik, hogy tudatosan irányítsuk az időélményt, és élményeinket kívánt módon gyorsítsuk vagy lassítsuk.

Érdekesség