
Mindenkivel megesik, hogy átverve érzi magát. Belső hangunk üvölt, mert valami nem stimmel, bizonyíték nélkül mégsem tehetünk semmit. Ez a módszer segít, hogy kiderítsük az igazságot.
A technika hasonlít a keresztkérdések hazugságvizsgálathoz. Egy kitalált (de kitudja, lehet tényleg megtörtént) történeten keresztül kérünk tanácsot, segítséget a ”gyanúsítottunktól”, vagy csak elmesélünk neki egy sztorit, ami hasonlít az ő helyzetére és közben figyeljük a feszültség jeleit. Fontos, hogy ne vádaskodjunk, csupán célozzunk a másik állítólagos vétkére.
Példa:
Nagy kedvenc: valaki rendszeresen dézsmálja az ebédünket a munkahelyen. Ahelyett, hogy legközelebb hashajtót tennénk a spagettibe, válasszuk inkább ezt a humánusabb módszert. Mondhatjuk ezt gyanúsítottunknak: „Figyelj, valaki állandóan megeszi az ebédemet. Tudsz segíteni, hogyan kapjam el?” Aki ártatlan, az valószínűleg megpróbál majd segítségünkre sietni, de legalább is jót nevet. Ha viszont a tettesnek tettük fel a kérdést, ő rögtön feszültté válik, ha elég bárgyú talán még bizonygatni is kezdi, hogy biztos nem ő volt.
A leggyakoribb eset: a megcsalás. Mondjuk el párunknak, hogy a munkahelyünkön kolléganőnk megcsalja a férjét, majd figyeljük a reakcióit. Ha érdeklődni kezd a téma iránt, akkor ártatlan. Ha azonban ő is hasonló helyzetbe keveredett, akkor feszengeni kezd és igyekszik témát váltani, hogy elkendőzze az igazságot.
Nyomozót játszani egy kapcsolatban nem bűn, de ha kiderül, hogy még sincs vaj párunk füle mögött, akkor az alááshatja a bizalmat, vagy esetleg paranoiás, féltékeny idegzsábának tűnhetünk.
A fenti technika nem 100%-ig megbízható ugyan (egy rutinos autókereskedőnél nem biztos, hogy beválik majd), de az esetek többségében működik.
Itt egy jó összefoglaló a hazug ember testbeszédéről.
Ez is érdekelhet: Hordozható hazugságvizsgáló.