Hogyan húzhatsz határt, és mit kezdj azzal a nyomasztó érzéssel, hogy az életed egy abszurd helyzet kellős közepére került?
Kedves Popszi!
A lakótársam összejött az 56 éves apámmal. Mindketten 22 éves egyetemisták vagyunk, már 1 éve együtt lakunk és tök jól elvoltunk, igazi barátnős hangulatban.
Egyszer-kétszer találkozott az apámmal még a beköltözés idején, de én csak ennyiről tudtam. Aztán az egyik hétvégi családi ebéden benyögi apám, hogy összejött a lakótársammal és össze akarnak költözni, sőt, azt mondta, hogy ha úgy alakul, akkor ő szívesen újra házasodna (édesanyám meghalt 8 évvel ezelőtt), és vállalna még egy gyereket. 4-en vagyunk testvérek, három fiú testvérem van és én vagyok a legidősebb. Ők ehhez nem nagyon szólták hozzá, mintha nem is érdekelné őket, én viszont teljesen ki vagyok borulva. Beszéltem a lakótársammal is, szerintem nem volt normális a reakciója.
Nem tartja furának a korkülönbséget és a gyerekvállalástól sem zárkózott el, bár nem látszott, hogy nagyon akarná a közös családalapítást, de ez abszurd, hogy egy velem egykorú lány legyen a mostoha anyám. Azóta fura az egész viszonyunk hármunknak. Apám engem bombáz olyan kérésekkel, hogy beszéljek a lánnyal a családalapításról, meg magunkról, hogy mennyire összetartóak vagyunk, meséljek neki többet a gyerekkorunkról is, mert mióta kirobbant a hír, állandóan halogatják az összeköltözés időpontját. A lakótársam meg olyanokat kérdez, hogy mit szeret és mit nem az apám, van-e kedvem elmenni vele kettesben mindenféle programra (eddig is eljárkáltunk iszogatni néha, de most moziba hív, meg vásárolgatni stb. stb. stb.
Miért bombáznak engem ilyen kérésekkel-kérdésekkel? Hogyan vethetnék véget a kapcsolatuknak? Szerintem ez nem egészséges. Apám 10 év múlva már öregember lesz, ez a kapcsolat már most halálra van ítélve. Őt is megakarom kímélni a csalódástól és magamat is ettől az egész kellemetlen helyzettől. Próbáltam már velük józan érvekkel beszélni, de rózsaszín köd van rajtuk. Hogyan vegyem rá őket arra, hogy nézzenek rá erre a kapcsolatra objektívan és vegyék észre magukat?
Üdv: beri
Kedves Levélíró!
Először is, teljesen érthető, hogy ez a helyzet felzaklatott. Egy ilyen dinamikájú kapcsolat rengeteg kérdést és érzelmet felvet, különösen, ha az érintettek közvetlen közel állnak hozzád.
A legnagyobb problémád nem is feltétlenül az, hogy az apád egy veled egykorú lánnyal van, hanem az, hogy ebben a történetben központi szereplővé váltál, miközben ez nem a te döntésed volt. Mintha mindketten téged használnának érzelmi közvetítőként, egyfajta hídnak a kapcsolatukban. Az apád tőled várja, hogy megszilárdítsd a lakótársad elköteleződését, a lakótársad pedig tőled várja, hogy segíts neki eligazodni az apád világában. Ez óriási teher, és nem is a te dolgod.
Mit tehetsz?
Határokat kell húznod. Egyértelműen mondd ki mindkettőjüknek, hogy ez a kapcsolat az ő döntésük, de te nem vagy közvetítő, nem vagy tanácsadó, és nem akarsz részt venni a kapcsolatuk építésében. Ha a lakótársad arról kérdez, mit szeret az apád, mondd meg, hogy ezt neki kell megtudnia tőle. Ha az apád arra kér, hogy beszélj a lánnyal a családi összetartásról, közöld vele, hogy ezt neki kell vele megbeszélnie.
Ne próbáld „megmenteni” őket. Lehet, hogy kívülről egyértelműnek látod, hogy ez a kapcsolat nem fog működni hosszú távon, de ők jelenleg egy olyan érzelmi állapotban vannak, ahol a logikus érvek leperegnek róluk. Minél inkább meg akarod őket győzni, annál inkább ragaszkodhatnak hozzá dacból vagy épp az idealizált rózsaszín kép miatt.
Fókuszálj a saját érzéseidre. Az igazi kérdés az, hogy te hogyan tudod elviselni ezt a helyzetet. Ha a lakótársaddal való együttélés emiatt megterhelővé válik, érdemes elgondolkodni egy különköltözésen. Nem kell kényszerből egy olyan emberrel laknod, aki ennyire kellemetlen érzelmi helyzetbe hoz.
Idővel a valóság magától is hatni fog. Ha tényleg csak egy fellángolásról van szó, akkor ez előbb-utóbb magától véget ér. Ha viszont tényleg hosszú távú kapcsolat lesz belőle, akkor neked kell eldöntened, hogy milyen mértékben szeretnéd ezt az életed részének tekinteni.
Kitartást kívánok!
