Egy kapcsolatban elkerülhetetlenek a konfliktusok, de mi történik, ha a régi sérelmek újra és újra felszínre törnek? Hogyan lehet kezelni, ha a párunk a saját narratívát épít, miközben mi a változásra törekszünk? És hol húzódik a határ aközött, hogy valakit megértsünk vagy manipulációnak legyünk kitéve?
Kedves Popszi!
Ezt küldte üzenetben a feleségem:
„Visszafogadtalak, fogtam a kezed, amikor depressziós voltál, fizettem neked a telefonszámlát, kifizettem neked 300.000.-et a hitelkártya tartozásodból. Te annyit nem tudtál megtenni értem, hogy kifizesd az én telefonszámlám, amikor munkanélküli voltam. Persze adtál pénzt buszjegyre, egyedüli dolog, amihez nem fűzött érdeked úgy mint a babaváróhitel.
Lehet, hogy te nem úgy érzed, de én mind a mai napig imádom minden egyes kis porcikádat, úgy fogadtalak el, ahogy vagy. Mindig alkalmazkodtam hozzád még ha fel is adtam az elveimet és önmagamat érted. Szóval az van velem, hogy várom 4 éve, hogy visszahódíts magadhoz, mint a félős kóbor kiscicákat. De te csak menekülsz el tőlem”
… tény és való, hogy a házasságunk megromlott, mindketten vétettünk hibákat és kölcsönösen megbántottuk egymást. Folyamatosan párterápiára járunk, ahol próbáljuk az EMK-t (erőszakmentes kommunikációt – a szerk.) megtanulni. Nem mintha tányértörés és ajtócsapkodás lenne otthon, de ha vitázni kezdünk mindig hatalmas veszekedés lesz a vége.
Azt már rég megfejtettük a terápián, hogy a bennünk lévő, egymás iránt érzett harag az oka annak, hogy nem vagyunk képesek megérteni egymást. Mindketten együttérzésre vágyunk a másiktól, na meg a szükségleteinket is meg kell tanulnunk érthetően kifejezni a másik felé. Hónapok óta gyakorlom, amit tanítottak nekünk. Sikerült felfognom, hogy ha mérges vagyok a nejemre, akkor azzal nekem van dolgom, nem zúdíthatom a nyakára, hogy aztán várjam a bocsánatkérését. És eddig azt hittem, hogy ő is jól halad a tanultakkal, erre ez az üzenet fogadott.
Semmit sem változott részéről a helyzet. A leírtak baromira nem úgy történtek, ahogy lefesti őket és már számtalanszor át is beszéltünk mindent, amit leírt. Teljesen le voltam döbbenve, mert mintha kitörlődött volna a fejéből minden. Most csak egy példát kiemelve: a 300.000 forintot azért adta nekem, mert hónapokkal előtte én átutaltam neki 700.000 forintot, hogy abból gazdálkodjon, amíg én terápiára járok, de 1 hónap alatt felélte a pénzt, és bűntudatból (ezt ő fogalmazta meg így) adta vissza ezt a 3 kilót később. Most meg úgy állítja be, mintha ő valami csodatévő jó asszony lett volna ezzel.
Azt sem értem, mi ez a hirtelen támadt szerelmes dumája, hogy ő engem imád minden porcikámmal együtt, vagy hogy feladta magát? Folyamatosan csesztet, beszól, semmi nem tetszik neki, bármit is teszek/tettem. Egyszer még azért is beszólt, mert szerinte túl hangosan járkálok otthon a házban… És soha nem adta fel magát, csak baromi lusta (ezt is ő fogalmazta meg így) bármibe is belekezdeni, és ha meg kell mozdulni, akkor pont nem jó a csillagok állása, vagy épp fáradt, vagy kimerült stb. stb.
Unom, hogy minden ismerősének úgy állít be engem, mintha én lennék a Sátán, ő meg a szegény áldozat. Elnyomja az érzéseit, velem nem kommunikál, másoknak viszont sajnáltatja magát.
Miért csinálja ezt, és mit kezdjek én vele?
Üdvözlettel,
Hagyjuk92
Kedves Hagyjuk92!
Úgy tűnik, hogy hiába próbáljátok közösen helyrehozni a házasságotokat, még mindig óriási feszültségek és sérelmek húzódnak köztetek. Amit leírsz, az arra utal, hogy a feleséged nem feltétlenül ugyanazt a fejlődési utat járja be a terápián, mint te. Úgy érzed, hogy te már tudatosabban kezeled az érzelmeidet, ő viszont még mindig a múltbeli sérelmeit és a saját narratíváját erősíti.
Miért csinálja ezt?
- Érzelmi feldolgozatlanság: lehet, hogy ő még nem tudott túllépni a múltbeli sérelmeken, és a saját fájdalmát próbálja igazolni azzal, hogy téged hibáztat.
- Figyelem és együttérzés keresése: ha valaki úgy érzi, hogy nem kap elég támogatást vagy szeretetet a párjától, előfordulhat, hogy külső megerősítést keres, például barátoktól vagy ismerősöktől.
- Kommunikációs nehézségek: lehet, hogy ő nem tudja kifejezni az érzéseit úgy, hogy az ne támadásnak vagy manipulációnak hasson. Ha eddig így működött, nehéz egyik napról a másikra váltani.
- Önbizalomhiány vagy bűntudat: ha önmagát lustának nevezi, és bűntudata van, az azt jelezheti, hogy belül ő sem elégedett magával, és ezt vetíti ki rád.
Mit tehetsz?
- Ne hagyd, hogy a manipuláció beszippantson: ha úgy érzed, hogy elferdíti a tényeket, ne kezdj el magyarázkodni vagy bizonygatni az igazadat. Inkább azt mondd el, hogy te hogyan emlékszel ezekre a helyzetekre.
- Tartsd fenn a saját fejlődésedet: ha te valóban haladsz az EMK-val, az hosszú távon jót fog tenni neked, függetlenül attól, hogy ő mennyire fejlődik.
- Kérdezz rá nyíltan az érzéseire: például: „Amikor ezt írtad nekem, mit szerettél volna elérni? Milyen érzés volt benned, amikor ezt megfogalmaztad?” Lehet, hogy ő maga sem tudja, és ha segítesz neki ezt tisztázni, az előrelépés lehet.
- Állíts határokat: ha azt érzed, hogy folyamatosan a gonosz szerepébe helyez téged, mondd el, hogy ez számodra bántó, és nem fogadod el ezt a narratívát.
- Gondold át, hogy mit akarsz ettől a kapcsolattól: szeretnéd még megmenteni? Hiszel abban, hogy van jövője, ha mindketten fejlődtök? Ha igen, akkor türelmesnek kell lenned. Ha viszont úgy érzed, hogy ő nem akar igazán változni, akkor lehet, hogy fel kell tenned magadnak a kérdést: megéri-e így maradni?
Nehéz az érzelmi manipulációval szemben tisztán látni, de az fontos, hogy ne hagyd, hogy az ő narratívája teljesen elhomályosítsa a saját valóságérzékelésedet.
