Sokan azt hisszük, a pozitív gondolkodás a kulcs a sikerhez. De mi van, ha épp az ellenkezője vezet nyugalomhoz és valódi lelki egyensúlyhoz?
A negatív vizualizáció, vagyis a szándékos „rosszra készülés” egy ősi, mégis modern eszköz, ami segíthet újraértelmezni a célokat, a kudarcot és a boldogságot.
Mi az a negatív vizualizáció?
A negatív vizualizáció a sztoikus filozófia egyik alapgyakorlata, latinul premeditatio malorum, ami annyit jelent: „a bajok előre elképzelése”. Ahelyett, hogy kizárólag a sikert vizualizálnánk, tudatosan elképzeljük, mi történne, ha nem jönnének össze a terveink, ha kudarc érne minket, vagy ha veszteség érne – írja a Psychology Today.
Ez elsőre rémisztőnek hangozhat, pedig éppen ez a szemlélet segít abban, hogy elengedjük a túlzott elvárásokat, értékelni tudjuk a jelent, és nagyobb lelki rugalmasságra tegyünk szert.
A negatív vizualizáció történelmi gyökerei
Ez a gyakorlat nem újkeletű. Az ókori római filozófusok közül Seneca, Epiktétosz és Marcus Aurelius is rendszeresen alkalmazta.
- Seneca Luciliushoz írt leveleiben bátorította az embereket, hogy gondoljanak bele, mit veszíthetnek – nem a félelemkeltés miatt, hanem hogy hálát érezzenek azért, amijük van.
- Epiktétosz, egykori rabszolga, azt tanította, hogy a nehézségek elképzelése segít elfogadni azt, amit nem tudunk irányítani.
- Marcus Aurelius, a híres római császár, saját naplójában, a Meditációkban nap mint nap emlékeztette magát arra, hogy minden mulandó, így felkészült tudott maradni a veszteségekre.
A sztoikusok nem voltak pesszimisták, hanem gyakorlatias emberek, akik szerint a mentális felkészülés a rosszra segít békében élni a jelennel.
Miért érdemes elképzelni a legrosszabbat?
A mai világban, ahol mindenki a nagy célok elérését hajszolja, különösen felszabadító lehet, ha egy pillanatra elképzeled, hogy mi lenne, ha nem sikerülne?
1. A folyamat fontosabbá válik, mint a cél
Jordan Grumet, a cikk szerzője, kétféle életcélt különböztet meg:
- A „Big-P Purpose” az a nagy, ambiciózus cél – könyvet írni, céget alapítani, karriert építeni.
- A „little-p purpose” viszont maga az út – az öröm, amit nap mint nap átélsz, miközben a cél felé haladsz.
Ha elképzeled, hogy a nagy célod sosem valósul meg, akkor is felteheted magadnak a kérdést: élvezem, amit csinálok? Ha igen, akkor már most értelmet találtál.
2. Megnyit az új lehetőségek felé
Tegyük fel, hogy a célod megmászni egy hegyet. Ám útközben rátalálsz egy völgyre, ami annyira gyönyörű, hogy úgy döntesz: ott maradsz.
A negatív vizualizáció segít, hogy ne csak egyetlen irányt láss, hanem nyitott legyél azokra az élményekre, örömökre, amelyek nem szerepeltek a tervedben.
3. Megvéd a hedonikus adaptációtól
A hedonikus adaptáció azt jelenti, hogy ha elérünk egy célt – például új állás, nagyobb lakás, több pénz –, akkor az eleinte boldoggá tesz, de az öröm idővel elhalványul. Hozzászokunk az új szinthez, és máris új cél kell.
A negatív vizualizáció ezt ellensúlyozza: ha tudatosan belegondolsz abba, hogy talán sosem éred el a célt, akkor a fókusz átkerül a jelen pillanatra, azokra a dolgokra, amik már most örömöt adnak.
A módszer valódi ereje: elengedés és szabadság
A negatív vizualizáció tehát nem arról szól, hogy rémképekkel gyötörjük magunkat, hanem arról, hogy megszabaduljunk a görcsös ragaszkodástól a végkifejlethez. Amikor nem az eredménytől tesszük függővé a boldogságunkat, hanem az élménytől, akkor sokkal kiegyensúlyozottabban, rugalmasabban élünk.
