A 21. század felfokozott tempójában sikerült a zsebünkbe rejteni egy olyan egyszerűen kezelhető kis számítógépet, aminek segítségével szép lassan megfojtjuk saját boldogságunkat. Az unalom egy idegesítő, kerülendő állapottá vált, pedig fontos szerepe van mindannyiunk személyiségfejlődésében.
Hallottál már a dopaminfüggőségről?
A dopaminfüggőség nem hivatalos orvosi diagnózis, hanem egy viselkedési jelenség, amikor valaki kényszeresen keresi azokat a tevékenységeket, amelyek dopamint szabadítanak fel az agyban. A dopamin az öröm és jutalmazás ingerületátvivő anyaga, amely motiválja az embert a pozitív élmények megismétlésére.
Függőségi mintázat akkor alakul ki, amikor az agy jutalmazó rendszere túl gyakran és túl intenzíven aktiválódik – például közösségi média, játék, pornó, vásárlás, szerhasználat vagy extrém kockázatkeresés hatására. Az idegrendszer egyre kevesebb természetes örömre reagál, és egyre erősebb ingereket igényel.
A következmények pedig fokozatosan súlyosbodnak:
- motivációvesztés
- ürességérzés
- koncentrációs zavar
- a mindennapi tevékenységek érdektelenné válása.
Hadd beszéljek egy kicsit magam ellen
A modern ember túlzottan fél az unalomtól, pedig épp az unalom hiánya okoz sok mentális problémát. Arthur C. Brooks harvardi professzor szerint az unalom hasznos, mert ilyenkor az agy úgynevezett „alapértelmezett üzemmód hálózata” aktiválódik, amely elősegíti az önreflexiót és a mélyebb gondolkodást az élet értelméről és céljáról.
Az emberek ma már minden apró várakozási helyzetet azonnal telefonnal töltenek ki, ezzel elkerülve az unalom érzését. Ez viszont hosszú távon elzárja őket a belső kérdéseiktől, és növeli a szorongást, a depressziót, valamint az ürességérzést.
Aki nem áll le időről időre kicsit a telefonnyomkodással, hanem viszi magával a kütyüt még a vécére is, főzés közben podcast-et hallgat vagy sorozatot néz, és már az elalvást sem tudja elképzelni mobil nélkül, az tegye fel magának az alábbi kérdést:
Valóban boldog, vagy csak a képernyővel fedte el azokat a repedéseket, amelyekkel szembe kellene néznie?
Gondolj erre, amikor legközelebb a telefonodhoz nyúlsz. Habár a Popszi nézettségi adatainak jót tesz, Neked, személy szerint, nem feltétlenül, még ha hasznos tartalmat is olvastál. Nem dőlünk a kardunkba, ha a saját magad lelki jóléte miatt kevesebb tartalmat fogyasztasz nálunk, sőt: ha ennek a cikknek a hatására ritkábban nyúlsz majd a telefonodért, és emiatt javul az életminőséged, akkor közvetve elértük a célunkat.
Egyre több ember reked meg az életében kilátástalanság, céltalanság, fásultság (depresszió) következtében. Mintha gyorsabban telne az idő: még épp csak felkeltünk, de máris este van, és a teendőink felét sem végeztük el.
- Mit gondolsz, nincs ehhez köze a mobilodnak is?
- Nem lenne jó, ha végre képes lennél a pillanatnak élni?
- Nem lenne teljesebb az életed, ha nem a kijelzőn keresztül próbálnád megélni a valóságot?
- Nem éreznéd magad közelebb önmagadhoz, ha nem mások életét figyelnéd, hanem a sajátodban keresnéd az értelmet és célokat?
- Nem lenne őszintébb az életed, ha nem menekülnél a csend elől, hanem megtanulnád meghallani benne saját gondolataidat?
Csak ennyit kell tenned
Nem kell örökre eldobnod magadtól a mobilt, hiszen manapság elengedhetetlen eszköz az életünkben. Elég, hacsak korlátozod a használatát:
- telefonmentes időszakok,
- esti kijelzőtilalom,
- eszközök nélküli étkezés,
- és rendszeres digitális böjt szükséges, ha megteheted.
