A Psychology Today oldalán megjelent cikk szerint a rövid formátumú videók fogyasztása mára tömeges jelenséggé vált. A 2025-ös adatok alapján az internethasználók 85 százaléka néz ilyen tartalmakat, az átlagos napi fogyasztási idő pedig már meghaladja a három órát. A probléma nem pusztán az elvesztegetett idő. A szakértők szerint ezek a platformok kifejezetten úgy működnek, hogy újra és újra visszahúzzák a felhasználót. A végtelen görgetés, a gyors ingeráradat és a kiszámíthatatlan jutalmazási rendszer ugyanazokat az agyi mechanizmusokat aktiválhatja, amelyek bizonyos viselkedési függőségeknél is megjelennek.
A cikk idéz egy 2025-ös kutatást is, amely a dopamin-scrollozást már közegészségügyi problémaként említi. A kutatók szerint a rövid videók apró dopaminlöketeket adnak az agynak, miközben a jutalom kiszámíthatatlansága folyamatos várakozásban tartja a felhasználót: jön-e a következő vicces, meglepő vagy érzelmileg erős videó.
A túlzott fogyasztás hosszabb távon érzelmi tompulást, mentális túlterhelést és negatív önképet is okozhat. Több tanulmány összefüggést talált a rövid videós tartalmak túlhasználata és a szorongás, depresszió, valamint a doomscrolling között is. A figyelem romlása különösen aggasztó. A cikkben idézett Gloria Mark informatikaprofesszor kutatásai szerint az emberek átlagos fókuszideje 2004-ben még körülbelül két és fél perc volt, 2012-re 75 másodpercre csökkent, az elmúlt években pedig már csak nagyjából 47 másodperc körül mozog.
A témában megszólaló Cal Newport szerint a digitális technológiák fokozatosan szétverik a mély koncentráció képességét. Newport neve azért is fontos a témában, mert évek óta kutatja és elemzi a megszakításmentes figyelem szerepét. A szerző legismertebb könyve, a Deep Work arról szól, hogy a modern digitális környezet miként aprózza szét az ember gondolkodását. A jelenség mögött részben az áll, hogy a rövid videók másodpercek alatt váltanak érzelmet, témát és ingert. Az agy hozzászokik a gyors jutalmakhoz, emiatt egy hosszabb cikk, könyv vagy akár egy hétköznapi beszélgetés is lassúnak és ingerlékenynek tűnhet utána. Több pszichológus szerint ez különösen a fiatalabb generációknál jelenthet problémát, akik már ebben a környezetben nőttek fel.
A szakemberek ezért tudatos korlátozást javasolnak. Ide tartozik az értesítések kikapcsolása, a napi használati idő figyelése, a Shorts vagy Reels funkciók limitálása, illetve az is, hogy az ember szándékosan hosszabb figyelmet igénylő tevékenységeket iktasson vissza a napjába: olvasást, sétát, podcastokat vagy személyes beszélgetéseket. A témával kapcsolatban a Harvard Medical School egyik összefoglalója is arra figyelmeztet, hogy a közösségi platformok jutalmazási rendszere közvetlenül az agy dopaminmechanizmusaira épít. A szakértők szerint ez az egyik oka annak, hogy sokan automatikusan nyitják meg a telefonjukat akkor is, amikor valójában semmi konkrét céljuk nincs vele.
Miért baj ez, és mik a következmények?
A legvalószínűbb következmény nem az, hogy mindenki hülyébb lesz, hanem hogy az emberi figyelem szerkezete átalakul. A rövid videós platformok átnevelik az agyat arra, hogy:
- azonnali jutalmat várjon,
- folyamatos ingerre legyen szüksége,
- kerülje a mentális súrlódást,
- ne bírja a lassúságot,
- ne tudjon hosszabb ideig egyetlen gondolattal maradni.
Így a csend, az üresjárat és a monotónia szinte fájdalommá válik. De a következő szint még súlyosabb lesz: a mély gondolkodás el fog tűnni. Miért? A komplex gondolatokhoz idő kell. Politikai elemzéshez, önreflexióhoz, valódi tanuláshoz, morális mérlegeléshez, kreatív munkához szintén. Ezek nem kompatibilisek azzal az idegrendszeri állapottal, amit a folyamatos platformpörgetés kialakít. Ezért kezd egyre több ember címekből, félmondatokból véleményt alkotni, impulzusból reagálni, végletekben gondolkodni, és azonnali érzelmi stimulációt keresni minden témában.
A rövid formátumú média a legegyszerűbb, legérzelmibb, legagresszívebb üzeneteket jutalmazza. Aki lassan, árnyaltan, összetetten beszél, az elveszik az algoritmusban. A rendszer így fokozatosan az idegrendszeri reflexekre optimalizálja a nyilvánosságot. A koncentrációs képesség a modern világ egyik legértékesebb erőforrása lett. Azok az emberek, akik képesek órákig egy problémán dolgozni, könyveket olvasni, hosszú szövegeket írni vagy összetett rendszereket átlátni, egyre ritkábbá válhatnak. Emiatt a fókusz konkrét versenyelőnnyé alakul.
Sok ember ma már reflexből nyúl a telefonhoz abban a pillanatban, amikor egyedül maradna a saját gondolataival – ez alól én sem vagyok kivétel, és rettenetesen bosszant is. – Elengedhetetlen tehát, hogy lelassuljunk kicsit. A folyamat nem visszafordíthatatlan, mivel a koncentráció újraépíthető. De ugyanúgy edzeni kell, mint egy izmot.
About the Author
