A fájdalom nem mindig ott van, ahol érzed, és sok esetben már rég nem azért működik, amit elsőre gondolsz róla. Sokan éveken át keresik a testükben a hibát, vizsgálatról vizsgálatra járnak, miközben a helyzet egy ponton túl átalakul: a fájdalom leválik az eredeti sérülésről, és önálló működésbe kezd.
A krónikus fájdalom általában három hónapnál tovább tart, és idővel nem egyszerű tünetként viselkedik, hanem egyfajta állapottá válik, amelyben az idegrendszer folyamatos készenléti szinten működik. Ilyenkor az agy akkor is fájdalomjelet küld, amikor a test már helyreállt, mert a rendszer „beragad” egy túlérzékeny üzemmódba, amit a szakirodalom centrális szenzitizációnak nevez.
Amikor a fájdalom leválik a sérülésről
A hétköznapi gondolkodás a fájdalmat egy riasztóhoz hasonlítja: ha megszólal, valahol probléma van. Ez a logika a krónikus fájdalomnál torzul. A riasztó nem kapcsol ki, hanem folyamatosan jelez, és egy idő után már nem a valós veszélyt tükrözi, hanem a rendszer túlpörgését.
Ez a működés nem áll meg a test szintjén. Szétszedi a figyelmet, kimeríti az energiát, beszűkíti a gondolkodást. Megjelenik a szorongás, majd egyre gyakrabban a hangulati mélypontok, miközben a fájdalom kiszámíthatatlansága miatt az ember elkezd visszahúzódni. Egy-egy program lemondása, egy találkozó elhalasztása eleinte apró döntésnek tűnik, később viszont mintázattá válik. A kapcsolatok elcsendesednek, az identitás fokozatosan átalakul, és az a kép, amit valaki korábban önmagáról tartott, elkezd elcsúszni.
Krónikus fájdalom kezelése: hogyan csökkenti az érzelmek megnevezése a fájdalmat
A fordulópont ott jelenik meg, amikor a fókusz elmozdul a puszta testi okok kereséséről arra, hogy mi tartja fenn ezt az állapotot. Ezen a ponton a pszichológia belép a képbe, és nem a fizikai sérülést próbálja kezelni, hanem azt a működést, amely a fájdalmat erősíti. Amikor a fájdalom felerősödik, vele együtt megjelenik egy második hullám is: feszültség, idegesség, frusztráció. Ez az érzelmi reakció tovább emeli az idegrendszer készenléti szintjét, és visszacsatol a fájdalomhoz, amely így még intenzívebbé válik. A rendszer saját magát tartja fenn.
Ennek a körnek a megszakítására létezik egy egyszerű, mégis hatékony eszköz: az érzelmek megnevezése. Amikor valaki kimondja, hogy „feszült vagyok”, „frusztrált lettem”, vagy „szorongok”, akkor egy lépést hátralép a saját élményétől. Ez a mozdulat átrendezi az agyi működést, csökkenti a riasztóközpont aktivitását, és visszaad egyfajta kontrollt. Az érzés már nem sodor, hanem megfigyelhetővé válik. A fájdalom ebben a helyzetben is jelen van, de a hangerő lejjebb kerül, és ezzel együtt az egész élmény kezelhetőbbé válik. Ez az a pont, ahol az ember elkezd visszaszerezni valamit abból az irányításból, amit a krónikus fájdalom hosszú idő alatt elvett – írja a Psychology Today.
About the Author
