Sok szülő érzi úgy, hogy a gyerekek mellett eltűnik saját életéből. Hogyan találjunk vissza önmagunkhoz a mindennapokban?
Kedves Címzett!
38 éves vagyok, két kisgyerekkel otthon, és mostanában teljesen elvesztem. Egyszerűen nem tudom, hogyan lehet mindent jól csinálni egyszerre – anya, feleség, dolgozó nő, háztartás. Néha úgy érzem, mindenki húz valamerre, és én közben valahol eltűntem.
Régen sokkal határozottabb voltam, most pedig sokszor azt sem tudom, mit szeretnék vacsorázni. Gyakran dühös vagyok, vagy csak sírni tudnék, aztán meg jön a lelkiismeret-furdalás, hogy bezzeg másoknak megy.
Nem tudom, hogy ez normális-e, vagy már valami baj van velem. Csak szeretném újra érezni, hogy van irány, és nem csak sodródom. Tudna ebben segíteni?
Köszönöm:
Ági
Dániel Tünde nemzetközi karrier és személyiség fejlesztő mentor, coach tapasztalata szerint ezekkel az érzésekkel minden nő egyedül küzd meg.
Kedves Ági!
Válaszlevelemet azzal a megnyugtató ténnyel kezdeném, hogy az ég világon semmi baj nincsen veled, és amin most átmész, az egy teljesen normális folyamat!
Ez az időszak az anyaságnak egy olyan stációja (a gyermekágy és a szoptatás után), amiről a mai napig még mindig nagyon keveset beszélünk. Az a tapasztalatom, hogy ezekkel az érzésekkel minden nő egyedül küzd meg, csendben, és még a barátnők között sem igazán szokás megosztani, ha irányt vesztettünk, vagy bűntudatunk van. Talán ezért is érzi a legtöbb nő, hogy egyedül van, és valami nem stimmel vele, miközben úgy látja, hogy másoknak minden simán megy. Minden körülöttünk azt sugallja, hogy egy csettintésre ugyanúgy kell folytatnunk az életünket a gyerekek után, mint előtte, ráadásul rögtön úgy is kell kinéznünk, mint előtte. Na, persze…
Ez az új, teljesen megváltozott élethelyzet, amiben most te is vagy, otthon maradó anyaként, egy olyan szituáció az életedben, egy új kihívás, amivel eddig még nem kellett szembenézned. Otthon maradni és gyerekeket nevelni teljesen más minőség, mint amikor független, dolgozó nő voltál, barátnő, majd feleség. Teljesen érthető, hogy „régen”, ahogy te fogalmaztad, „más” voltál, mert most tényleg minden más lett körülötted.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy te eltűnnél, még ha most máshogyan éled is ezt meg. Önmagad továbbfejlesztett verziója lettél, egy olyan tapasztalattal és élménnyel gazdagodva, mint a gyermekeid születése és a házasságod. Egy jobb verzió, upgrade. Hadd nyugtassalak azzal, hogy ez az érzés csupán átmeneti, és ahogy telnek a hónapok, és nőnek a gyermekeid, egyre könnyebb helyzetben leszel, és vissza tudsz majd térni ahhoz az önmagadhoz, akihez szeretnél.
Azt tanácsolnám, hogy légy egy kicsit türelmesebb, elnézőbb magaddal szemben. Tartsd észben, hogy senkinek nem kell megfelelned, csak magadnak. Ha most határozatlanabbnak érzed magad, engedd meg magadnak, hogy ne kelljen döntened. Legyél határozatlan, és nyugodtan dühöngj vagy sírj; add ki magadból a felgyülemlett frusztrációt. Amit hajlamosak vagyunk elfelejteni mostanában: minden nagy változás után időre van szükség. Adj magadnak időt, szó szerint is. Ha te frusztrált vagy, körülötted is frusztráció lesz, amit a gyerekek is átvesznek.
Próbálj visszatérni a régi, szeretett rutinjaidhoz, kikapcsolódásaidhoz, sporthoz, olyan dolgokhoz, amik téged töltenek és neked fontosak! Ha fel tudsz töltődni, akár csak egy órára is egy héten, már közelebb kerülhetsz önmagadhoz és önmagad új verziójához, és nem fogod annyira sodródónak érezni magad. Idővel ez a két én egyesül, és ismét kiegyensúlyozottnak fogod érezni magad.