Miért lesz életünk szerelméből egy nap „a rohadék”? – Biczók Csermely Zsófia a válásról

A válásig a közös élet sok apró csalódásán keresztül lehet eljutni. Ezek eleinte említésre sem érdemesek, de megélés szintjén egyre nyilvánvalóbbá, majd elviselhetetlenné válnak.

Pár éve kis híján elváltam – nem mondom, hogy a veszély elmúlt, de dolgozunk rajta. Két kisgyerek, rengeteg veszekedés és sértettség. Ahogy nagyanyám szokta volt mondani: „Vót ott minden, fiam”.

A feszültség teljesen eluralkodott rajtunk, kitöltötte a mindennapjainkat, és már egy légtérben sem voltunk képesek nyugodtan megmaradni. Megegyeztünk a válásban, de a részletekben – ház, közös felügyelet, rendszer, logisztika – képtelenek voltunk közös nevezőre jutni, ami újabb viharokat generált otthon.

No, akkor segítség kellett.

Biczók Csermely Zsófia húzott ki minket a pocsolyából. Megtanította nekünk az erőszakmentes kommunikáció alapjait: kikommunikálni a nyűgjeinket, felismerni a saját és a párunk szükségleteit. Ennek hála újra egymásra találtunk a feleségemmel.

Ma sem tökéletes, most sem az igazi a kapcsolatunk. De már nincsenek szappanoperába illő veszekedések, és visszatért az intimitás. Képesek vagyunk meghallani egymást, ami önmagában akkora győzelem, amilyet a gyermekeim születése óta nem éltem át.

Zsófit arról faggattam, hogy a fenébe lehet, hogy két, egymást szerető ember eljut arra a pontra, amikor a párja ősellenséggé válik.

Miért történik meg ez a drasztikus átalakulás – lesz hirtelen életünk szerelméből „a rohadék” –, és mit lehet tenni azért, hogy ez megváltozzon?

Miből áll össze a válás?

A közös életszakasz sok-sok apró csalódásából. Ezek eleinte olyanok, amik szinte említésre sem érdemesek, aztán megélés szintjén egyre nyilvánvalóbbá, majd elviselhetetlenné válnak. Pl. amikor az egyik fél késik 10 percet a randiról; biztos nem ő tehet róla; csak a körülmények, és milyen lazán kezeli ezt, még bocsánatot sem kér, csak egyből meséli, hogy mi történt vele, olyan édes! Aztán a sokadik alkalom után, a 10 percből fél óra lesz, az már idegesítő és megalázó.

Amíg csak a saját időm felett diszponálok, addig talán még bele is férne, de mikor gyerekkel várakozom, nem érünk haza vacsoraidőre, csúszik a fürdés és a gyerek másfél órával később kerül ágyba, mint ami ahhoz kell, hogy kipihenje magát a következő reggeli ébresztésig, akkor a feszültség megtöbbszöröződik.

Ehhez hasonló példát aztán mindenki százszámra tud hozni, és ezeket az említésre sem méltó eseteket, csak benyeljük, gyűjtögetjük, amíg (Figyelj!) torkig nem leszünk a másik rendetlenségével, pontatlanságával, figyelmetlenségével és már az is zavaró, ha lélegzik mellettünk.

Mit jelent ez a válás szemszögéből?

Azt, hogy amíg nem tudod komolyan venni saját érzéseidet, addig csak pattogni fognak a fejedből a másikra, a körülményekre vonatkozó kritikus megjegyzések. A véleményed alatt megbújó elfojtott érzelmek pedig, mint a kukta tetejét a gőz, csak feszítenek, és idő kérdése, hogy robbansz, hacsak nem tudsz a saját működési rendszeredbe valamilyen szelepet beépíteni.

Mivel lehet kezdeni?

Azzal, hogy elkezdesz figyelni magadra, majd komolyan veszed, amit tapasztalsz. Csak akkor tudsz nyugodt és rugalmas maradni konfliktus helyzetekben, ha minden nap foglalkozol a stressz szintjének csökkentésével, a felgyülemlett harag konstruktív kiengedésével, ha fel tudod ismerni és el tudod fogadni a pillanatnyi lelkiállapotodat. Az a jó hír, hogy teljesen rendben van, hogy vannak érzéseid, sőt ez van csak igazán rendben, merd megélni őket! Ezáltal még az is megtörténhet, hogy elveszti a jelentőségét, hogy az EX-szel kell leegyeztetni valamit, mert ez is csak egy operatív megbeszéléssé válik a többi között

Miután rendezted a soraidat és már jó kapcsolatba kerültél magaddal – a segítség kérése soha sem szégyen; attól nem vagy dilis, ha pszichológushoz, vagy más segítőhöz fordulsz – leszel képes kinyílni arra, hogy figyelj a másikra, aki minden híresztelés ellenére; emberből van, ugyanolyan érzésekkel és szükségletekkel, mint amilyenek neked vannak.

Mégis min lehet akkor annyit veszekedni?

Azon, hogy ugyanarra a problémára neki biztos, hogy más megoldás jut eszébe, mint neked. Ugyanazon eseményről, körülményről egészen más véleményt alakít ki, szögesen ellentétes következtetést von le. Amiből egészen más lesz a HOGYAN? Erről pedig csak úgy érdemes beszélgetni, ha őszintén fel tudjátok vállalni az érzéseiteket, szükségleteiteket, mert ezek tárják fel a valós motivációkat, emberként ezeken a szinteken tudunk igazán egymáshoz kapcsolódni.

Állj! Ez nem azt jelenti, hogy újra összejöttök, csak annyit, hogy könnyebb lesz egyeztetni és együttműködni a gyerekeitek érdekében.

Ha az érzelmeitek és szükségleteitek szintjén vagytok képesek kapcsolódni, akkor szinte magától születik meg az a megoldás a problémára, ami mindkettőtöknek rendben lesz, és könnyű lesz betartani az ígéreteket, megvalósítani a vállalt feladatokat.

Ha egy veszekedés elfajul, hogyan lehet gyorsan véget vetni a konfliktusnak és békésen folytatni a beszélgetést? Létezik-e instant megoldás?

Instant megoldás az idő kérés: Ha érzed, hogy durran az agyad, állítsd meg a beszélgetést, amennyire tudod semleges szavakkal:

Ezen most felhúztam magam, idő kell, hogy lehiggadjak. Folytathatjuk másfél óra múlva?

– és ebben a másfél órában olyan tevékenységet végzel, ami kiviszi a feszültséget. Bármilyen fizikai aktivitás jól jöhet. Ez mindenkinek egyéni választás, a lényeg, hogy tudd magadról, mi segíti ilyenkor leginkább a stressz levezetését.

Az instant megoldás előkészületei: az önmagadra figyelés napi gyakorlása, hogy a lehető legkorábban felismerd, ha elborítanak az indulatok, és állj meg.

Ne feledd, a döntés a te kezedben van; mindig van választásod, hogy azt az utat válaszd, ami leginkább szolgál téged (és a családod)!

Biczók Csermely Zsófia több mint húsz éve foglalkozik azzal a módszerrel, amelyre ma is építi munkáját. 2003-ban kezdte el tanulni az erőszakmentes kommunikációt, először önismereti céllal, majd a folyamat során két évet szentelt annak, hogy trénerként is elmélyítse tudását.

Tapasztalatot szerzett utcán csellengő fiatalokkal, problémásnak tartott iskolai osztályokkal, elhidegült párokkal és olyan szülőkkel, akik újra utat kerestek kamasz gyermekeikhez vagy a párjukhoz.