A félbehagyott feladatok láthatatlanul is nyomást gyakorolnak a tudatra. Aki folyton csak panaszkodik, hogy nem halad semmivel, lehet, hogy nem az ihletet vesztette el – csak rég ki kéne takarítania a fejében porosodó szellemprojekteket.
A kreatív emberek világát gyakran kísértik a be nem fejezett ötletek, a félbehagyott munkák, a régóta porosodó „majd egyszer befejezem” projektek. Bernadette Stockwell Ph.D. szerint ezek a szellemprojektek nem csupán a lakásunkban foglalnak helyet, hanem a mentális terünket is elárasztják, gátolva az új alkotások megszületését.
A szakember szerint minden kreatív ember életében vannak olyan munkák, amelyek valamilyen okból félbemaradtak: festmények, kéziratok, kézműves tárgyak, zenék vagy egyéb ötletek, amelyekre már nem volt idő. Ezek azonban nem tűnnek el nyomtalanul. A befejezetlen feladatok állandóan ott keringenek a gondolataink között, és még az alvásunkat is megzavarhatják (Syrek, Weigelt, Peifer & Antoni, 2017). A probléma lényege, hogy az agyunk lezárásra vágyik – a nyitva hagyott projektek pedig folyton újra aktiválják a hiányérzetet.
Stockwell saját tapasztalatából kiindulva dolgozott ki egy egyszerű, háromlépéses módszert, amely segít megszabadulni a kreatív kísértetektől. A módszer lényege a három R: resurrect (feltámasztás), recycle (újrahasznosítás) és release (elengedés).
Az első lépés, a feltámasztás, azoknak a projekteknek szól, amelyek még mindig fontosak számunkra, és kis ráfordítással befejezhetők.
A második fázis, az újrahasznosítás, azokat az ötleteket érinti, amelyek ugyan nem fejezhetők be eredeti formájukban, de anyaguk, alapgondolatuk továbbvihető valami újba.
A harmadik lépés az elengedés, amely sokak számára a legnehezebb. Ez az a pont, ahol el kell ismerni, hogy bizonyos munkák már nem szolgálják sem az örömöt, sem a fejlődést. Stockwell szerint az elengedés aktusa felszabadító – akár adományozással, akár egyszerű selejtezéssel. A pszichológiában ezt a döntést gyakran akadályozza a torzítás: az az érzés, hogy ha már időt és energiát fektettünk valamibe, azt nem szabad eldobni. A valóságban azonban ezek a maradványok csak visszatartanak az új lehetőségek felfedezésétől.
A halogatás gyakran nem lustaságból fakad, hanem a túl sok lehetőség okozta döntési fáradtságból. A kreatív emberek sokszor épp azért nem tudják befejezni a munkát, mert túl sok irányba látják a folytatás lehetőségét – és ez lebénítja a cselekvést.
Stockwell szerint a megoldás a tudatos, apró lépésekben végzett cselekvés. Elég húsz percet szánni arra, hogy átnézzük, milyen félbehagyott alkotások várnak ránk a műhelyben, a fiókban vagy a számítógép mappáiban. Minden egyes darabról el kell dönteni: befejezzük, átalakítjuk, vagy végleg elengedjük. A cél, hogy ne a múlt fogva tartott ötletei határozzák meg a jelen kreativitását. A kreatív szabadság kulcsa nem az, hogy minden ötletet megvalósítunk, hanem hogy megtanuljuk felismerni, melyik érdemel új életet – és melyiket kell végleg elengedni.
