Egyik olvasónk apatikus hangvételű levelének megválaszolására kértük fel Dániel Tünde mentort, mivel mi is hasonló cipőben járunk.
Azt látom magam körül, de én is így vagyok vele, hogy az elmúlt években valami megváltozott. Folyamatosan csak meló, meló, meló mindenkivel a rohanás és teljesen elmegy mindenkinek az életkedve. Minden ismerősöm azért rohan haza munka végén, hogy beülhessen a tv vagy a gép elé. Én elégedett vagyok az életemmel, egész jó állás, egész jó fizetés, bár szívesen váltanék, de minek? Ritka, hogy egy ilyen helyet kifog az ember. Csak ezzel a levertséggel nem tudok mit kezdeni. Minden héten várom a hétvégét, hogy legyen pihinap, vagy buli, bármi, de eljön a péntek este és nem változik semmi. Az pörög az agyamban folyamatosan, hogy csak még ezt a hetet bírjam ki, vagy csak a nyárig bírjam ki, de hiába jönnek el ezek az időpontok megmarad rajtam ez a fura levertség. Nem vagyok depressziós az fix. De nem tudom mi ez vagy mivel lehetne megoldani…
Dániel Tünde nemzetközi karrier és személyiség fejlesztő mentor, coach tapasztalata szerint nagyon sok ember küzd mostanában hasonló jelenségekkel.
Minden rendben van az életükkel a felszínen, de a háttérben egy rájuk nehezedő fásultság, melankólia szövi át a mindennapjaikat. Rengeteg külső tényező húzhat minket lefelé ebbe az irányba, ezért szerintem kulcsfontosságú az, hogy megpróbáljunk olyan dolgok felé fordulni, ami tényleg feltölt minket.
Érdemes lenne első lépésként felidézni azt, hogy mikor érezted utoljára, energikusnak és kiegyensúlyozottnak magad. Mikor volt az utoljára, hogy olyan igazán örültél valaminek. Mit csináltál? Hol voltál? Elsőre, lehet, hogy nem is olyan könnyű ezt megtalálni az élményeid között, de ha rátalálsz, akkor már lett egy kapaszkodód.
Ha az a valami akkoriban tényleg boldoggá tett, akkor, van-e rá módod, hogy többet csináld most is? Lehet ez egy rég elfeledett hobbid, a kedvenc bandád albuma, amit már vagy ezer éve nem hallgattál, kedvenc helyeid, ahol már nagyon-nagyon rég nem jártál…stb. Tényleg szinte bármi, ami feldob és töltődhetsz általa.
Érdemes azt is végig gondolnod, hogy nem azzal van-e a probléma, hogy mindig a jövőbe helyezed a megkönnyebbülést. „Majd hétvégén”, „majd nyáron”, „majd, ha…”. A kérdés talán nem az, hogy mit kell kibírnod, hanem az, hogy hogyan tudod több jó dologgal feltölteni a mindennapjaidat, azokat a bizonyos „szürke hétköznapokat” és hogyan tudsz több életet vinni beléjük.Sokszor az életben a levertség nem csak az ellenségünk, de az iránytűnk is. Próbál rávezetni minket arra, hogy valami azért még sem stimmel és ha engeded, hogy elvezessen valami jó felé, akkor, lehet, hogy majd az életed is jó irányba változik.