Fotó: Saját
Ha egy férfi lép félre, mit tett? Ha egy nő, mi hiányzott neki? Már a kérdésfeltevés is eltérő felelősséget sugallhat. Egy felmérésben valóban szigorúbban ítélték meg a férfiak házasságon kívüli viszonyát.
Egy magyar Reddit-bejegyzés szerzője egy házépítés miatt túlterhelt, később megcsalt férfi történetén keresztül vetette fel a kettős mérce kérdését. Azt kifogásolta, hogy a hozzászólásokban a férfi mulasztásai kerültek előtérbe: miért dolgozott annyit, miért nem figyelt jobban a feleségére?
Egy Reddit-posztból persze még nem derül ki, mennyire elterjedt ez a hozzáállás, mégis megálltam nála, mert már sokadik férfitól hallottam hasonló történetet: megcsalták, aztán neki kellett magyarázkodnia, miért nem figyelt jobban a párjára. Utánanéztem, mit mondanak a kutatások arról, hogy ugyanazzal a mércével ítéljük-e meg a hűtlen nőket és férfiakat.
A női megcsalást enyhébben ítélték meg egy amerikai felmérésben
A Survey Center on American Life 2022-es felmérésében a válaszadók egyik fele férfi, a másik fele nő házasságon kívüli viszonyának erkölcsi megítéléséről kapott kérdést. A férfi félrelépését 66 százalék nevezte minden esetben erkölcsileg helytelennek. A nőét 55 százalék.
Az eltérés mindkét nem válaszaiban megjelent. A női válaszadók 70 százaléka ítélte minden esetben helytelennek a férfi viszonyát, míg a nőét 56 százalék. A férfi válaszadóknál ugyanez az arány 61, illetve 53 százalék volt.
A mérce tehát ebben a felmérésben attól is függött, ki lépett félre. A két helyzetet tehát eltérő szigorúsággal kezelték.
A megcsalt férfi sérelme is háttérbe szorulhat, ha nehezebben látjuk őt áldozatként
Tania Reynolds és munkatársai 2020-as tanulmánya hat vizsgálatban, négy országban, összesen 3137 résztvevővel foglalkozott azzal, hogyan befolyásolja a nem a sérelmek megítélését. A kutatássorozatban a nőket könnyebben társították az áldozat, a férfiakat az elkövető szerepéhez. Az egyik munkahelyi helyzetben az azonos panaszt megfogalmazó nőt inkább tekintették áldozatnak, mint a férfit. Egy másik vizsgálatban a férfi elkövetőknek szigorúbb büntetést kívántak.
Ezek a kísérletek ugyan nem házassági hűtlenségről szóltak, és nem bizonyítják, hogy egy megcsalt férfit szükségképpen kevésbé sajnálnak, azt viszont megmutatják, hogy ugyanannak a sérelemnek az értékelésébe beleszólhat az érintett neme.
Innen nézve érdemes megvizsgálni a megcsalás utáni kérdéseket is. Van-e helye annak, hogy a férfi elmondja, mit tett vele a titkolózás? Vagy rögtön azt kell magyaráznia, miért nem volt figyelmesebb, romantikusabb, elérhetőbb?
A férfiaktól elvárt teljesítmény mellett könnyen kimaradhat a kérdés, hogy ők meddig bírják
Joseph Vandello és Jennifer Bosson 2013-as kutatási áttekintése olyan társadalmi felfogást ír le, amelyben a férfiasságot teljesítménnyel kell bizonyítani, és az elért státusz elveszíthető. A szerzők a stresszt és a munka–magánélet egyensúlyát is tárgyalják.
Egy kapcsolatban annak a terhelését is észre kell venni, aki dolgozik, szervez, intézi a közös ügyeket, és közben egyre kevesebb ideje marad pihenni. Neki is szüksége lehet figyelemre és segítségre. Ha csak azt kérjük számon rajta, miért nem volt romantikusabb, hol marad a kérdés: volt-e még hozzá ereje, és mennyi támogatást kapott a társától? A megcsalt férfi erőfeszítéseit sem lehet utólag elintézni azzal, hogy többet kellett volna foglalkoznia a párjával. Érdemes arról beszélni, hogyan távolodtak el egymástól. Ehhez azonban az ő kimerültsége és hiányai is hozzátartoznak.
A saját nemükhöz tartozó félrelépővel elnézőbbek lehetnek az értékelők
Egy német kutatás 2026-ban közzétett intézményi előadás-összefoglalója 7772 résztvevő értékeléseit ismerteti. A válaszadók kitalált helyzetekben ítélték meg a hűtlenség elfogadhatóságát. Az elemzésben a hűtlen nőket enyhébben ítélték meg, mint a hűtlen férfiakat. Az eltérést a női válaszadók értékelései adták: náluk számított kedvezőbb elbírálásra, ha a történetben nő lépett félre. A kutatók ezt a saját nemhez tartozók iránti elfogultsággal értelmezték. Vagyis ebben a vizsgálatban a női válaszadók más mércét alkalmaztak a hűtlen nőkre és férfiakra.
Ez több egyszerű együttérzésnél: a felelősség megítélését érintő különbség. Egy megcsalt férfi joggal várhatja el, hogy a párja tettét ugyanolyan szigorúan mérlegeljék, mint az övét mérlegelnék fordított helyzetben. Ne attól függjön a megtévesztés súlya, hogy férfi vagy nő hallgatta el a viszonyát. A női összetartásra hivatkozó védelemnél ezért érdemes megkérdezni, pontosan minek szól a támogatás. Annak, hogy valaki magányos volt, elégedetlen a kapcsolatával, vagy ki akart lépni belőle? Ezekről lehet együttérzéssel beszélni. De ha a megértés a titkolózás számonkérését is elhárítja, akkor a megcsalt fél sérelme marad válasz nélkül.
A nőket sem tiszteli az a magyarázat, amely szerint az érzelmi hiány szinte elkerülhetetlenné tette a félrelépésüket. Ebben a felfogásban a nő vágyik, szenved, sodródik, a férfinak pedig időben fel kellett volna ismernie és meg kellett volna oldania mindezt. Így végül a férfi felel azért is, amit a párja tett. Hol marad ebből a nő döntése: mit mondott el, mit hallgatott el, és mikor választotta a másik kapcsolat folytatását?
Az érzelmi elhanyagoltság magyarázhatja a megcsalás indítékát, de nem rendezi a felelősség kérdését
Dylan Selterman és munkatársai 495, hűtlenségről beszámoló résztvevő motivációit vizsgálták. A nők gyakrabban említették az elhanyagoltságot, a férfiak pedig a szexuális vágyat, a változatosság keresését és helyzeti tényezőket. A mintában nagyrészt fiatal felnőttek szerepeltek, ezért az eredményeket hosszú házasságokra óvatosan lehet alkalmazni.
A „nem éreztem magam kívánatosnak” fontos mondat lehet egy kapcsolat megértéséhez. Ugyanígy a „hiányzott a szex”. Egyik sem válaszolja meg azonban, miért lett ebből titkos viszony, mit tudott erről a másik, és milyen lehetősége volt a helyzeten változtatni.
Az öt kutatási forrásból kirajzolódó kép alapján feltehető a kérdés: mennyit ér a férfiak helytállásának elismerése, ha a sérelmeikre már csak számonkérés jut? A „bírd ki, férfi vagy” kényelmes felmentés azoknak, akik a férfiak erejére igényt tartanak, a fájdalmukat viszont magánügynek tekintik.
About the Author
