Vannak emberek, akik szinte minden helyzetben képesek meglátni valami érdekeset, örömtelit vagy értékeset. Mások ugyanazokkal a körülményekkel találkozva inkább bosszúságot, unalmat vagy szorongást élnek át. A különbség első pillantásra személyiségbeli adottságnak tűnhet, Steven Stosny pszichológus szerint azonban ennél jóval többről van szó: az érzelmi alapállapot nagy része tanult és megszokott működésmód.
A mindennapi élet során ugyanis bizonyos érzések idővel automatikussá válhatnak. Ahogyan egy útvonalat egyre könnyebben találunk meg, ha rendszeresen ugyanarra járunk, úgy az érzelmi reakcióink is egyre gyorsabban és könnyebben ismétlődnek. Emiatt sok ember észrevétlenül olyan érzelmi mintákba ragad bele, amelyek hosszú távon rontják a közérzetét és a kapcsolatait.
Az érzelmek mögött motivációk húzódnak meg
Steven Stosny szerint az érzelmek nem csupán belső állapotok, hanem viselkedést irányító motivációk is. Egyes érzések közelebb visznek emberekhez, helyzetekhez és tapasztalatokhoz, mások pedig távolítanak tőlük. Az érdeklődés, a kíváncsiság, az öröm, a megbecsülés, az együttérzés vagy a szeretet úgynevezett közelítő motivációkat hordoznak. Amikor ezeket érezzük, természetes módon kapcsolódni akarunk a világhoz. Többet szeretnénk megtudni, mélyebben szeretnénk megérteni valamit, vagy egyszerűen tovább akarjuk élvezni azt, ami örömöt okoz.
A másik oldalon ott találhatók azok az érzelmek, amelyek inkább elkerülésre vagy védekezésre ösztönöznek. Ilyen lehet a harag, a sértettség, az undor, a szorongás, a megszállottság vagy akár az unalom is. Ezek az állapotok arra késztetnek bennünket, hogy eltávolodjunk valamitől, bezárkózzunk vagy fenyegetést érzékeljünk.
A probléma az, amikor ezek az érzelmek válnak a mindennapi működés alapértelmezett módjává.
Miért ragadunk bele a negatív érzelmekbe?
Az emberi agy rendkívül hatékony tanulógép. Ami gyakran ismétlődik, abból szokás lesz. Ez nemcsak a viselkedésre igaz, hanem az érzelmekre is. Ha valaki hosszú időn keresztül rendszeresen szorong, bosszankodik vagy csalódottságot él át, akkor ezek az állapotok egyre könnyebben aktiválódnak. Egy idő után már nincs szükség különösebb kiváltó okra sem. Az érzelmi reakció automatikusan bekapcsol.
Felnőttkorra érzéseink jelentős része feltételes reakcióvá válik. Ugyanazokban a helyzetekben hajlamosak vagyunk ugyanúgy érezni, mint korábban. Amikor pedig megjelenik egy adott érzés, az agy előhívja azokat a korábbi emlékeket is, amelyek ugyanehhez az állapothoz kapcsolódnak. Ezért fordulhat elő, hogy egy kisebb konfliktus aránytalanul nagy haragot vált ki, vagy egy jelentéktelen kudarc után valaki úgy érzi, mintha minden rosszul alakulna körülötte.
Az érdeklődés és az öröm nem automatikus állapot
Sokan úgy gondolják, hogy az érdeklődés egyszerűen megtörténik velünk. Valami felkelti a figyelmünket, és természetes módon kíváncsiak leszünk rá. A valóság azonban ennél összetettebb. Az újdonság valóban képes rövid időre felébreszteni az érdeklődést, ám ez a hatás gyorsan elmúlik. A tartós kíváncsiságot már tudatos figyelem táplálja. Ugyanez igaz az örömre és a megbecsülésre is.
A hosszú távon elégedett emberek gyakran nem azért érzik jobban magukat, mert különlegesebb életet élnek. Sokkal inkább azért, mert rendszeresen gyakorolják azokat a mentális folyamatokat, amelyek lehetővé teszik az érdeklődés, az öröm és az értékelés fennmaradását. Stosny szerint ezért nem elegendő néha megállni és „megszagolni a rózsákat”. A rózsák illatát a mindennapi rutin részévé kell tenni.
Egy egyszerű technika, amely segíthet megváltoztatni az érzelmi reakciókat
Ahelyett, hogy harcolnánk az aktuális érzéseinkkel, először el kell ismernünk őket. Ezt követően tudatosan meg kell fogalmaznunk, hogyan szeretnénk érezni. A képlet röviden így hangzik:
Érzem ezt + így szeretnék érezni.
Például:
- „Sértettséget érzek, de együttérzést szeretnék érezni.”
- „Unatkozom, de érdeklődni szeretnék.”
- „Szorongok, de nyugalmat szeretnék érezni.”
- „Ingerült vagyok, de örömet szeretnék átélni.”
Ez a gyakorlat azért működhet, mert az agy ilyenkor nem csupán az aktuális negatív állapothoz kapcsolódó emlékeket aktiválja, hanem azokat a korábbi tapasztalatokat is, amikor valóban megéltük a kívánt pozitív érzést.
Az együttérzés és a megbecsülés hosszú távon is formálja a kapcsolatokat
A pszichológus külön kitér arra, hogy a párkapcsolatokban milyen jelentősége lehet az érzelmi fókusz tudatos megváltoztatásának. Amikor valaki kizárólag a sérelmeire koncentrál, egyre több olyan emléket és bizonyítékot talál, amelyek alátámasztják a sértettségét. Ez gyakran védekező vagy támadó kommunikációhoz vezet, amely ellenállást vált ki a másik félből. Az együttérzés egészen más irányba tereli a gondolkodást. Nem feltétlenül jelenti a problémák figyelmen kívül hagyását vagy a konfliktusok elfedését. Inkább azt teszi lehetővé, hogy a nézeteltéréseket olyan szemszögből kezeljük, amely nagyobb eséllyel vezet együttműködéshez.
A kutatások is rendszeresen azt mutatják, hogy a stabil kapcsolatok egyik legfontosabb eleme a pozitív érzelmi élmények tudatos fenntartása. Az érdeklődés, a kíváncsiság, a megbecsülés és az együttérzés nem pusztán kellemes érzések. Olyan pszichológiai erőforrások, amelyek hozzájárulnak a bizalom és az érzelmi biztonság kialakulásához.
A pozitív érzelmek gyakorlása valójában önmagunk újraprogramozása
Az ember hajlamos úgy tekinteni az érzelmeire, mint megváltoztathatatlan reakciókra. A modern pszichológia azonban egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az érzelmi működés jelentős része alakítható. Ez nem azt jelenti, hogy a harag, a szomorúság vagy a szorongás eltűnik az életünkből. Ezek fontos és természetes érzések maradnak. A kérdés inkább az, hogy ezek uralják-e a mindennapokat, vagy csupán átmeneti állomásként jelennek meg bennük.
Steven Stosny üzenete lényegében erre épül. Az érdeklődés, az öröm, a megbecsülés és az együttérzés ritkán működik teljesen automatikusan. Tudatos figyelmet és gyakorlást igényelnek. Minél gyakrabban fordulunk ezek felé, annál inkább szokássá válnak, és annál nagyobb eséllyel alakítják át azt az érzelmi alapállapotot, amelyből a mindennapi döntéseink, kapcsolataink és önmagunkról alkotott képünk is megszületik.
About the Author
