Nem vagy akaratgyenge, és nem is figyelemzavar kínoz. A figyelmed csupán annyira érzékeny, hogy egy villódzó képernyő könnyedén elcsalja azt. Lássuk, mit mond erről a kutatás, és mit lehet tenni ellene.
Gloria Mark, a Kaliforniai Egyetem professzora több mint húsz éve méri, mennyi időt töltünk egyetlen képernyőn, mielőtt továbbugranánk valamire. 2004-ben az átlag még két és fél perc volt. Mára ez a szám 47 másodpercre zsugorodott! Nem a tartalom minősége lett rosszabb, csak a figyelmünk ritmusa változott meg.
A váltásnak pedig ára van, méghozzá borsos. Ha kizökkenünk egy feladatból, Mark mérései szerint átlagosan nagyjából huszonöt perc, mire újra teljesen visszatalálunk hozzá. Minden „csak gyorsan megnézem” tehát sokszorosába kerül annak a pár másodpercnek, amíg a képernyőre pillantunk.
A telefon, ami akkor is zavar, ha hozzá sem érsz
2017-ben Adrian Ward és kollégái feltettek egy kínos kérdést: számít-e egyáltalán, hogy a telefon csak ott fekszik az asztalon? A „Brain Drain” című tanulmányuk szerint igen. A puszta jelenléte is képes ugyanis csökkenteni a rendelkezésre álló szellemi kapacitásunkat, mert energiába kerül tudatosan nem rá gondolni, és ezt az energiát már nem a munkára fordítjuk.
Itt viszont őszintének kell lenni. Ezt az eredményt azóta többen próbálták megismételni, és egy 2022-es vizsgálat nem találta meg ugyanezt a hatást, ráadásul a témában készült összegzések is vegyes képet adnak. Vagyis a „pusztán ott van” hatás vitatott. Amiben a kutatások viszont egyetértenek, az a megszakítások ára. És ahhoz már az is elég, ha egyszer is kézbe veszed a készüléket.
Miért pont a görgetés a legveszélyesebb?
Hogy miért éppen ez a tevékenység szippant be minket ennyire, arra is van magyarázat. Részben a változó jutalom elve, részben pedig az újdonság varázsa működteti, ami ugyanaz az erő, mint ami a játékgépeket ellenállhatatlanná teszi számunkra. Sosem tudod, hogy a következő mozdulat egy unalmas posztot vagy egy igazán jó videót dob fel, és pont ez a kiszámíthatatlanság tartja mozgásban a hüvelykujjadat.
Mit tehetsz a saját figyelmedért?
A leghatékonyabb lépés meglepően egyszerű: amikor koncentrálnod kell, tedd a telefont egy másik szobába. Ne hagyd lefelé fordítva az asztalon, hanem helyezd ténylegesen a látótereden kívülre. Kapcsold ki az értesítéseket is, mert minden egyes jelzés (push notification) újból kizökkent a már megkezdett folyamatból, és jobb, ha te döntöd el, hogy mikor nézed meg azt, nem pedig az alkalmazás. Próbálj egyszerre egyetlen dologgal foglalkozni, mert a több feladat egyidejű végzése (multitasking) jórészt illúzió, ami valójában csak az egyes feladatok közötti gyors váltogatás jelenti.
Az ilyen váltásoknak pedig igen magas az ára. És hagyj magadnak napközben valódi, képernyő nélküli szüneteket, mert az agynak üresjáratra is szüksége van.
A figyelem ma az egyik legkeresettebb erőforrás, amire konkrét iparágak épülnek: nemcsak arra, hogy odavonzzák a figyelmet valamire, hanem arra is, hogy eltereljék azt másról. Az ellene való védekezés viszont nem akaraterő, hanem szokás és környezet kérdése, körülbelül annyira, mint a helyes fogmosási rutiné.
About the Author
