Fotó: popszi
Van az az ember, akinek még meg sem kell szólalnia, és te már mennél is át a szomszédos vármegyébe. Sorry, most már csak simán „megye”. Az ilyen ellenszenv mögött többféle ok állhat. Néha a másikkal van rossz tapasztalatod, máskor olyasmit mozdít meg benned, amiről eddig fogalmad sem volt.
Mi a francot kezdesz egy olyan emberrel, aki a puszta létezésével kikerget a világból? Mondjuk egy olyannal, akit nem lehet csak úgy lerázni a villamoson: kolléga, háziorvosod, haverod párja stb.
Nem kell megszólalnia. Csak megjelenik, vagy rá gondolsz, és már ettől képes lennél leszakítani az ólajtót. Ha pedig még meg is szólal, előbújik belőled a méhészborz.
De egy dolgot azért már most az elején tisztázzunk: attól, hogy valakit nem bírsz, még nem derült ki rólad valami rettenetes. És róla sem. A következő magyarázatok lehetőségek. A példák segítenek megérteni őket, de egyik sem személyiségteszt.
Nem csinált semmit. Akkor miért nem bírom?
Most hagyjuk azt, aki megalázott, kihasznált vagy keresztbe tett neked. Ott legalább van mire rámutatni. De mi van azzal, aki belép az ajtón, most látod először, és már enyitől összegyűlik a gyomorsav a torkodban, pedig ha megkérdeznék, mi bajod vele, csak annyit tudnál mondani: „Nem tudom. Valahogy az egész ember idegesít.”
Ilyenkor többfelé is érdemes keresgélni. Előfordulhat, hogy egy régi ismerősödet látod benne. De az is, hogy valamit saját magadból. A kettő nagyon nem ugyanaz. Mutatom, mi verheti le nálad is a biztosítékot:
Lehet, hogy valaki más számláját fizetteted ki vele
Az új kollégád még semmi rosszat nem tett veled, te mégis úgy fogadod, mintha már háromszor hátba szúrt volna. Elképzelhető, hogy emlékeztet valakire, akihez kellemetlen érzések kötnek. Ehhez nem feltétlenül kell tudatosan észrevenned a hasonlóságot.
Az áttétellel foglalkozó kutatásokban egy korábbi fontos emberhez való hasonlóság befolyásolta az új személy megítélését. Még az arcvonások hasonlósága is számított. Vagyis előfordulhat, hogy az illető olyan érzelmi fogadtatást kap tőled, amelyet részben valaki más készített elő neki.
Csóri meg áll az ajtóban, és fogalma sincs, miért vágsz rá savanyú képet.
Amit olyan élesen látsz benne, az benned is érzékeny pont lehet
Tegyük fel, hogy szerinted feltűnési viszketegsége van. Akármit csinál, te rögtön azt látod: már megint szerepelni akar. Közben a saját vágyaddal, hogy végre rád figyeljenek, egyáltalán nem vagy kibékülve.
Ha magadnak sem szívesen vallod be, mennyire vágysz mások figyelmére, könnyebben láthatsz másban is feltűnési viszketegséget. Szerencsétlen még csak elmesélte, milyen volt a hétvégéje, te már megállapítottad, hogy megint körülötte kell forognia a világnak. A védekező projekció egyik magyarázata szerint ilyenkor a saját, nehezen elfogadható vágyad is beleszólhat abba, hogyan ítéled meg őt.
Persze attól, hogy valakit ripacsnak tartasz, még nem biztos, hogy benned is egy elnyomott színész zokog.
Jung szerint az is felbosszanthat, amit magadnak nem engedsz meg
Jung rendszerében az árnyékba olyan részeink kerülnek, amelyeket nem fogadunk el magunkban. Csakhogy ezek között egészséges képességek is lehetnek.
Mondjuk azt tanultad, hogy rendes ember nem követelőzik. Ezért inkább lenyeled, ha valami nem jó neked. Aztán megjelenik valaki, aki minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül kimondja, mit akar. És te máris elkönyveled pofátlannak.
Vajon az ő viselkedése zavar, vagy az, hogy olyasmit mer, amit te magadnak megtiltottál?
Nem kell titokban ugyanolyan embernek lenned. Elég lehet, hogy a saját önérvényesítéseddel állsz hadilábon.
Na, megjött a két lábon járó lelkiismereted
Te belementél valamibe, amire nem vagy különösebben büszke. Ő nemet mondott. Most meg ott áll, nem szól semmit, és ez téged idegesít.
Na persze, neki aztán gerince is van, biztos külön polcon tartja.
Kísérletekben is előfordult, hogy egy kifogásolható feladat résztvevői kevésbé kedvelték azt, aki elvi alapon megtagadta a részvételt. Ebben szerepet játszott, hogy elítélő véleményt vártak tőle.
Vagyis az is lehet, hogy a másik semmiféle erkölcsi magaslatról nem néz le rád, csak a döntése kellemetlenül emlékeztet arra, hogy te is mondhattál volna nemet.
Az is lehet, hogy egyszerűen félreolvasod az arcát
„Nem tudom, olyan sunyi feje van.”
Ebben a mondatban a „nem tudom” egészen pontos lehet. Semleges arcokról is gyorsan alkotunk benyomásokat: megbízhatónak, dominánsnak vagy fenyegetőnek láthatunk valakit. Bizonyos arcvonások például érzelmi kifejezésekre hasonlíthatnak, és beleszólhatnak ebbe az ítéletbe. A bökkenő az, hogy az arc alapján kialakuló benyomás nem feltétlenül pontos. Attól, hogy valaki úgy fest számodra, mint aki mindjárt lekezelően beszól, még lehet, hogy csak ilyen az arca.
Nem is őt utálod, hanem azt, akihez kapcsolod
Az illetőnek az is elég lehet a bukáshoz, hogy jóban van valakivel, akit te ki nem állhatsz. Ő annak a barátja? Akkor már világos is minden. Köszönjük, a személyes bemutatkozást elengedhetjük.
Kísérletekben egy nem kedvelt emberrel való társítás is negatívabbá tette korábban semleges személyek megítélését. Vagyis valaki úgy is rossz ponttal indulhat nálad, hogy még semmit nem követett el.
Csak ismeri azt a barmot.
Mielőtt tehát gondolatban kitiltod az emberi társadalomból, érdemes megfogni, pontosan mit feltételezel róla. Hogy lenéz? Hogy mindenáron szerepelni akar? Hogy ugyanolyan, mint a haverja?
Na, de ebből mit tapasztaltál ténylegesen?
Semmi bajod vele, csak magaddal
Egész elégedett voltál a munkáddal, amíg meg nem ismerted őt. Aztán kiderült, hogy valamiben jobb nálad, ráadásul pont abban, amire te is büszke szeretnél lenni. Milyen szerencse, hogy közben észrevetted, mennyire idegesítő a nevetése.
Az önértékelés fenntartásának kutatásai szerint kellemetlen érzéseket kelthet, ha egy hozzánk közel álló ember felülmúl minket egy számunkra fontos területen. Erre épülő lehetséges magyarázat, hogy a vele kapcsolatos rossz érzésed részben a saját elégedetlenségedből fakad. Ezt persze nehezebb megfogalmazni, mint azt, hogy „mekkora egy tenyérbemászó alak”.
About the Author
