Heti válasz: A halogatott döntések mögött belső feszültség dolgozik. A hibázás lehetősége, az elutasítás, a kudarc.
Miért húzod az időt egy fontos döntésben, amikor már minden információ a rendelkezésedre áll?
A döntés lezár valamit. Egy ajtót becsuk, egy másikat kinyit, és ez felelősséggel jár: ha rosszul választasz, neked kell vállalnod a következményeket. Nem lehet a körülményekre, másokra vagy a „nem tudtam eleget” érzésére mutogatni. Ezért maradsz inkább a lebegésben. Ott még minden lehetőség nyitva van, nincs veszteség – ez az illúzió. Azt mondod, még átgondolod, de csak húzod az időt, hogy ne kelljen felelősséget vállalni.
A halogatott döntések mögött ritkán az ész dolgozik. Inkább az a belső feszültség, amit nem akarsz érezni: a hibázás lehetősége, az elutasítás, a kudarc. Így inkább kivársznapokat, heteket, néha éveket.
Amit sokan nem vesznek észre, hogy a döntés hiánya is döntés, de ilyenkor nem te irányítasz, csak sodródsz. Mások viszont döntenek helyetted. A helyzetek alakulnak, az idő telik, és egyszer csak ott találod magad egy olyan életben, amit nem te választottál, csak hagytad, hogy megtörténjen.
Írd le a két legvalószínűbb kimenetelt. Ne az összeset, ne a tökéleteset keresd. Kettőt. Aztán válaszd ki azt, amellyel együtt tudsz élni egy év múlva. Nem azt, amelyik most kényelmesebb, hanem azt, amelyiknek a következményét el tudod viselni.
Ennyi.
A döntés nem attól lesz jó, hogy biztos. Attól lesz jó, hogy a tiéd.
Meddig akarod még másokra és a körülményekre bízni az életed?
