Reggeli-ebéd-vacsora: düh. Mindegy, hogy szépen süt odakint a Nap, van időd végre pihenni és a szomszéd sem építkezik, fortyog benned a harag: megszokásból, tehetetlenségből, na de élvezetből?

Miért válik a düh állandóvá, és miért élvezhető egyeseknek.
Elfojtott érzelmek, belső üresség, identitáskeresés, figyelem- és tiszteletigény mint kiváltó okok.
A düh védelmi reakció; rövid távon motivál, hosszú távon rombol.
Testi-lelki terhelés, kapcsolati károk, agresszív minták rögzülése.
A kiváltók felismerése, alternatív feszültséglevezetés, az agresszió magabiztos kommunikációvá alakítása.

A düh egy erős erőszakos állapot, amelyet növekvő harag érzése során tapasztalhat valaki. Gyakran az üss vagy fuss válaszreakcióval társítják és gyakran egy külső inger hatására aktivizálódik, egy olyan hatás eredményeképpen, ami negatívan érinti a személyt. Ha nem kezelik, a düh erőszakhoz vezethet – tudjuk meg a Wikipédiától.

A definíció helyes, de az erőszakos jelző sokakat megvezethet. Ez az állapot nem egy elítélendő, rossz dolog, hanem egy teljesen természetes velejárója az életnek minden élőlénynél. A virágok beporzása a méhek által is egy erőszakos folyamat, mégsem indul a kis rovarok ellen büntetőeljárás.

Megnyugodhatunk tehát, nincsen azzal baj, ha elönti a méreg az agyunkat, viszont annál fontosabb megérteni a méreg forrását, a fenntartásának okait, tehát önmagunkat és alternatív megoldásokat keresni, ahelyett, hogy dédelgetnénk a kifejezésben találóan elnevezett mérget, aminek fizikai és pszichikai hatásai is lehetnek.

A düh fenntartásának okai

Dr. David J. Lieberman, pszichiáter és pszichoanalitikus, kiválóan csokorba szedte az okokat és a megoldásokat Azonnali elemzés című könyvében:

A düh, harag által csupán elkendőzzük azokat az érzéseket, amelyekkel nehezen tudunk szembenézni, amiket szégyellünk vagy tudomást sem akarunk venni róluk (alsóbbrendűség érzése, félelem, gyengeség, érzékenység, erőtlenség, bűntudat, hogy csak párat említsünk).
Az a bizonyos belső űr. A kiüresedettség érzése külön cikket is megérdemelne. Rengeteg út vezet ide és a célban, gyakran észre se vesszük, hogy csak a harag marad, ami által legalább érzünk valamit.
Segíti az azonosságtudat, az identitás kialakulását, így szenvedély alakulhat ki bennünk valami iránt.
A haragot felhasználva motiváljuk magunkat. Sajnos ez is egy csapda, mert működik ugyan, de ehhez az állapothoz el kell érni a mélypontot, ahol robban az ember és végre tesz valamit, változtat, cselekszik. Gyakorlatilag egy olyan belső fájdalmat generálunk magunknak, ami megadja a kezdő lökést.
Figyelemre és/vagy tiszteletre vágyunk.

Megoldások a düh kezelésére

Egyszerűen hangzanak, de aki csak egyszer is dühbe gurult, az tudja, hogy ilyenkor könnyebb falhoz vágni a másikat, mint százig elszámolni. Az alábbi lehetőségek szerencsére másfelől közelítik meg a problémát. Inkább a megelőzés, mint a tűzoltás:

Gondold át, hogy milyen érzéseket fedsz el a dühöddel! Milyen szituációban gurulsz be és mit érzel közvetlen előtte? Nem feltétlen veszekedés váltja ki haragunkat, sőt, legtöbbször elég, hacsak telefonos ügyintézésnél 20 percet várunk az ügyintéző kapcsolásáig. A düh egy védelmi mechanizmus és a gyökere mindig a félelem. Ha sikerül megértenünk a félelmünk okát, akkor nevén nevezzük a jómadarat és máris hatalmunk van fölötte. Soha ne szaladjunk el előle!
Keress más izgalmat! Ezt komolyan kell venni. Akinek például az élete a munka-evés-alvás triumvirátusa köré fonódott, annak könnyen lehet, hogy a mélypontból kiinduló dühkitörés által generált drámai jelenet okozza az egyetlen izgalmat a hétköznapokban. Akik mindig megvárják, hogy tele legyen a pohár, azok észre sem veszik, hogy a pohár kiborítása az egyetlen izgalmas élmény az életükben, ami megkönnyebbülést is hoz. Pénztárcától függően lehet választani egészségesebb tevékenységeket is, de a sport, kirándulás, alkotás is tökéletesen helyettesíti az indulatkitöréseket, a szexről nem is beszélve.
Alakítsd át a haragod! Rég köztudott (és fájó), hogy az erőszakos emberek valójában gyávák. Aki a dühével tiszteletre és figyelemre vágyik, az jobb, ha megérti, hogy hamarabb célt ér, ha a kalimpálós csimpánz üvöltést lecseréli a csendesebb, érthetően odaszúrt szavakra. Ez a különbség az agresszió és a magabiztosság között.