A közösségi média sok ember számára kapcsolattartási eszköz, a nárcisztikusok számára azonban ennél jóval többet jelenthet. Egy friss kutatás szerint azok, akik erősebb nárcisztikus vonásokkal rendelkeznek, nemcsak másként használják a közösségi oldalakat, hanem azt is eltérően látják, hogyan reagálnak rájuk mások.
A vizsgálat arra kereste a választ, hogy a nárcisztikus emberek miként értékelik saját bejegyzéseik hatását, és mennyire érzik sikeresnek online megjelenésüket. Az eredmények szerint sok esetben már eleve pozitív fogadtatásra számítanak, függetlenül attól, hogy valójában milyen tartalmat osztanak meg.
Mit vizsgáltak a kutatók a nárcisztikus emberekkel kapcsolatban?
A kutatást Carmen Șurariu és munkatársai végezték, eredményeiket a Journal of Research in Personality tudományos folyóiratban publikálták. A vizsgálat során a résztvevők tíz napon keresztül naplót vezettek közösségi média-használatukról. Minden nap beszámoltak legutóbbi posztjukról, annak hangulatáról, valamint arról, hogy szerintük milyen hatást gyakorolt más emberekre.
A kutatók a nárcizmus két eltérő formáját különítették el. Az egyik az úgynevezett nárcisztikus csodálatkeresés. Ebben az esetben az egyén elismerésre, figyelemre és pozitív visszajelzésekre vágyik. Jellemző rá, hogy igyekszik vonzó, sikeres és szerethető képet mutatni magáról. A másik forma a nárcisztikus rivalizálás. Ennél a szemléletnél az illető gyakrabban tekint másokra versenytársként, hajlamosabb kritizálni vagy leértékelni környezetét, miközben saját helyzetét próbálja erősíteni.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez a két személyiségvonás miként jelenik meg a közösségi médiában.
A nárcisztikusok pozitív reakciókra számítanak
Az eredmények szerint azok a résztvevők, akik magas pontszámot értek el a csodálatkereső nárcizmus skáláján, általában tudatosabban próbáltak kedvező képet kialakítani magukról. Posztjaik jellemzően pozitívabb hangvételűek voltak, és nagyobb valószínűséggel számítottak arra, hogy mások jól fogadják őket. Érdekes módon ez az önbizalom nem feltétlenül függött attól, mennyi energiát fordítottak a bejegyzések megtervezésére. A kutatás szerint sokan egyszerűen úgy gondolták, hogy személyiségük önmagában kedvező benyomást kelt.
A kutatók szerint ezek az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy vonzóak, érdekesek vagy karizmatikusak mások szemében, ezért posztjaik automatikusan pozitív visszhangot váltanak ki. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a csodálatkereső nárcizmus összefüggést mutatott azzal a meggyőződéssel, hogy a közösségi média segíthet új kapcsolatok kialakításában. Sok résztvevő úgy érezte, hogy online jelenléte elősegíti az ismerkedést és növeli társas lehetőségeit.
A rivalizáló nárcizmus teljesen más képet mutat
A másik csoportnál egészen eltérő mintázat jelent meg. Azok, akik erősebb rivalizáló nárcisztikus vonásokkal rendelkeztek, kevésbé törekedtek pozitív önbemutatásra, és bejegyzéseik is gyakrabban voltak negatív hangvételűek. Emellett sokkal borúlátóbban ítélték meg saját online hatásukat.
Ők gyakrabban gondolták azt, hogy posztjaik ronthatják új kapcsolatok kialakításának esélyét, sőt meglévő kapcsolataikra is kedvezőtlenül hathatnak. A kutatás szerint ez a negatív várakozás szintén független volt attól, hogy ténylegesen milyen tartalmat osztottak meg. A legérdekesebb eredmény éppen az volt, hogy a résztvevők reakciókról alkotott elképzelései sok esetben saját belső meggyőződéseiket tükrözték.
A kutatás ugyanis nem azt vizsgálta, hogy mások valóban hogyan reagáltak a bejegyzésekre, hanem azt, hogy a résztvevők miként képzelték el ezeket a reakciókat. Ez fontos különbség, mert a kettő között jelentős eltérés lehet.
Korábbi vizsgálatok már arra is rámutattak, hogy az emberek gyakran tévesen ítélik meg, milyen benyomást keltenek a közösségi médiában. Egyes esetekben például a túlzottan gondosan megtervezett vagy túlzottan pozitív tartalmak inkább bizalmatlanságot válthatnak ki, míg az őszintébb bejegyzések közelebb hozhatják egymáshoz az embereket.
A mostani kutatás alapján úgy tűnik, hogy a nárcisztikus személyiség egyik fontos jellemzője éppen az, hogy az érintettek saját várakozásaikon keresztül értelmezik a közösségi média világát. Egy részük eleve pozitív fogadtatásra számít, mások pedig inkább kedvezőtlen reakciókat várnak, függetlenül attól, hogy valójában hogyan látják őket a követőik.
About the Author
